Ami az 1960-as évek rajongóinak a Cream volt, az a következő évtized híveinek a The Police. Nem csupán azzal, hogy egyaránt két trióformációról, és két, a maga módján egyaránt supergroupról volt szó, hanem zenéjük is kifejezte a korszak rock-útkereséseit.

És ahogyan a Cream esetében, a The Police is a szétválás után három izgalmas önálló karrierrel gazdagította a műfajt. A Cream veteránjai, hosszú évtizedek egymás kerülgetése és haragszom rádja után két évvel ezelőtt ismét lenyűgözték együtt a világot. Most a The Police-on, Andy Summersen, Stewart Copelanden és Stingen a sor.

Az első „rendőrségi riadó” színhelye Vancouver volt, ahol egy 20 ezres stadiont töltöttek meg – több mint 20 év után először, és a közönség már az első dalra, a Message In The Bottle-ra talpra ugrott és együtt énekelt velük.

Már a felvezetés sem akármilyen volt: a Fiction Plane együttes lépett fel előzenekarként, amelynek vezetője, énekes-basszusgitárosa, Joe Sumner nem más, mint Sting fia. A jelenlevők szerint játékban sem esik messze a fájától. És ha már a nemzedékeknél tartunk. A helyszíni jelentések szerint a közönségből sokan még meg sem születtek, amikor 1984-ban a The Police tagjai sikereik csúcsán szétváltak.

Nem a „Rendőrség” az egyetlen régi nagy csapat, amely 2007-et választotta a nagy visszatérés időpontjául, amelyet nálunk 30. évfordulójuk is aktuálissá tesz: ugyancsak ebben az évben találtak egymásra a Genesis, a Van Halen és az Eagles tagjai. Persze rajtuk kívül még jó néhány olyan csapat és előadó szerepel a színpadokon, akik szinte emberöltőnyi távolságban kezdték, elég csak a Magyarországra egyaránt ellátogató Rolling Stones-szal, John Mayallal és a Colosseummal – ők azonban nem sorolhatók a nagy visszatérők közé, akárcsak a már szintén veteránnak számító U2, mivel ők folyamatosan játszanak, illetve a „Kolcsinál” a nagy come-back még 1993-ban lezajlott és azóta sem hagyták abba…

A The Police 21 bulit tervez az Egyesült Államokban és Kanadában, később elmennek Dél-Amerikába, de a legfontosabb, hogy augusztus végétől november elejéig Európában koncerteznek. Hozzánk legközelebb Prágában (szep. 16) és Bécsben (szept. 19.) lépnek fel.

Ma már kevesen tudják, hogy ez a három muzsikus már a The Police előtt is letett ezt-azt az asztalra. Érdekes módon éppen a legnagyobb sztár, Sting volt közülük a legkevésbé ismert, aki a tanári pályát váltotta fel a zenével, de igen tehetséges jazz-bőgösnek tartották Newcastle-ben, ott ragadt rá a Sting – Fullánk – becenév is, csíkos trikója miatt. Andy Summersnek viszont nagyon jó neve volt már az 1960-as években is brit pop-rock körökben, legjobb formáját talán Eric Burdon New Animals-ában futotta, ő játszik például az 1968-as remek Love Is című dupla albumon. Az amerikai születésű Stewart Copeland viszont Angliában lett ismert, amikor beszállt a progresszív rock egyik különleges csapatába, a Curved Airbe.

Így jött létre a csapat, amelyben először a korzikai Henri Padovani gitározott, majd egy rövid ideig Summers-szel közösen nyomták, végül azonban az „öreg” maradt a placcon. Első albumuk, az Outlandos d,Amour 1978-ban jelent meg, de az igazi világhírnevet az 1980-as Zenyatta Mondatta hozta meg. A rock, az újhullámos elemek, a reggae motívumaiból összeolvasztott, közérthető zenében a különleges ritmusvilág mellett főszerep jutott Sting mindenen áthatoló magas hangjának és gyakran elektromos bőgőjének is.

A legnagyobb sikert utolsó stúdióalbumuk, az 1983-as Synchronicity hozta nekik, ez mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban number one volt, nyolcmillió példányt adtak el belőle. Közben olyan dalokat tettek halhatatlanná, mint a Roxanne, a Message In The Bottle, Don’t Stand So Close To Me, a Demolition Man, vagy a legnagyobb sláger, az Every Breath You Take. Sting nemcsak zeneszerzőként volt aktív, hanem szövegíróként is, és ebbe belevitte a maga érzékenységét a világ dolgai iránt, ahogyan aztán később már természetesnek vettük tőle szólópályafutása során.

A zenekar feloszlása után mindegyikük másfelé tartott. Sting pályája nyitott könyv előttünk, többször is láthattuk őt élőben Budapesten, elég az 1988-as Amnesty-tour, Human Rights, Now-koncertre gondolni, amelynek egyik legszebb pillanata Bruce Springsteennel való duettje volt, vagy a néhány évvel ezelőtti, egyébként botrányos rosszul szervezett Kapcsolat-koncertre. Letette névjegyét színészként is – a Plenty-ben Meryl Streep partnere volt, játszott a Dünében és kicsit fiatalkori önmagát alakította a Viharos hétfőben (Stormy Monday) – közismert tevékenysége az amazonasi esőerdők megmentéséért.

Copeland az afrikai zenészek támogatását vállalta fel, miközben filmzenéket írt, köztük Francis Ford Coppola Rumble Fish-éhez és Oliver Stone Tőzsdecápákjához, egy időben jazz-triót is alakított Stanley Clarke részvételével. Summers is dolgozott egy időben a filmiparban, de annál jelentősebb azoknak a névsora, akikkel együtt muzsikált. Csak néhány név: Ginger Baker, Robert Fripp, Tony Levin, Brian Auger…

R&L


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.