
Redding számára a fesztivál a nagy kiugrást jelentette, amikor a soul óriási egyéniségét már nemcsak a fekete közösség, hanem egyszer s mindenkorra mindenki a szívébe zárta, miközben hosszú évekre utat mutatott a rhythm-and-blues, a rock és a funky műfajában, még olyan fehér előadóknak is, mint Peter Gabriel vagy Jerry La Croix. Szelleme ott lebeg a Blues Brothers-mítosz felett is, már csak azért is, mert a Blues Brothers Band-ben ott játszott két egykori muzsikusa, Steve Cropper gitáros – több dalának társszerzője és producere – valamint Donald Duck Dunn basszusgitáros. Népszerűségét különleges, rekedtes, nazális hangja mellett annak is köszönhette, hogy egyfajta átmenetet képezett a James Brown-féle kemény soul és a Stevie Wonder, a Supremes vagy a Temptations által képviselt lágyabb "Detroit Sound" között, miközben merített a rock and roll és a gospel elemeiből is. Tény, hogy ő készítette el a Rolling Stones Satisfactionjának funkys, rézfúvósokkal élesített változatát olyannak, amilyennek eredetileg Keith Richards szerette volna, csak éppen Jaggerék leszavazták…A sikert sajnos nem sokáig élvezhette: 1967. december 10-én repülőgép-baleset áldozata lett, alig 26 évesen. Dalai, köztük a These Arms of Mine, az I Can't Turn You Loose, a Fa-fa-fa, és főleg a (Sittin' on) The Dock of The Bay, ma is gyakran felcsendülnek világszerte a rádióban. Az ünnepség során özvegye, Zelma és lánya, Karla kapott egy emlékplakettet, miközben elhelyezték Otis bronz mellszobrát a sétány egyik galériájában.
A Mamas and Papas nemcsak fellépőként, hanem irányítóként is fontos szerepet játszott Montereyben, mivel a fesztivált a zenekar vezetője, John Phillips, Lou Adler producer és Bill Graham koncertmenedzser álmodta meg és hívta életre. A folk-rock vokálkvartett legszebb dala, a California Dreamin', a korszak egyik jelképévé vált. Ma is szerepel minden fontosabb antológiában, amely a Flower Power-korszak zenéjét foglalja össze és ezt a dalt választotta Sam Shepard Valódi Vadnyugat című darabjához, és az előadásról készült filmhez, amelyben John Malkovich játszott egy meghasonlott, tékozló fiúként hazatérő fiatalembert. (E sorok írója Londonban látta a darabot annak idején és mindjárt az elején meg is kapta a California Dreamin'-től az „eredendő borzongást”.) Többen feldolgozták később, José Felicianótól Queen Latifah-ig, és elhangzott a Forrest Gumpban is. Legalább ennyire népszerű volt a Monday, Monday, vagy a Dancin' In The Street, amelyet a fesztivál végén valamennyi előadó és a közönség együtt énekelt. E dalt, amelyet eredetileg a Martha and The Vandellas detroiti női rhythm and blues csapat adott elő, 1985-ben a Live Aidre készült videóklipben Mick Jagger és David Bowie játszotta el parádésan. A fellépésein télen-nyáron kucsmát viselő Phillips és a kaliforniai virággyerekek örök szövetségét pecsételte meg a San Francisco (Assure To Wear Some Flowers In Your Hair) című dal, amelyet Scott McKenzie énekelt és amely David A. Pennebaker Monterey Pop című filmjének főcímdala is lett. Az együttesből már csak Michelle Phillips vehetett részt a ceremónián: Mass Cass Elliott 1974-ben, John Phillips 2001-ben, Denny Doherty pedig az idén januárban halt meg.
Al Kooper orgonista, a rock-blues kimagasló egyénisége, aki szerzőként, producerként, kísérő zenészként többet tett le az asztalra, mint önálló előadóként, bár alapítója volt két olyan jelentős bandának, mint a Blues Project - ezzel lépett fel Monterey-ben, a banda élete legjobb teljesítményét itt nyújtotta - és a Blood, Sweat and Tears. Ez utóbbival csak annak első lemezén játszott, a Child Is Father To Manen, majd távozott és a banda a világsikert már David Clayton-Thomas vezetésével érte el. Ugyanakkor ő állt zeneileg Bob Dylan "elektromos árulásának", ő volt a felelőse Dylan olyan korszakalkotó lemezeinek, mint a Highway 61 Revisited vagy a Blonde On Blonde. Háttérzenészként több mint száz lemezfelvételen szerepelt a Rolling Stones-tól a Creamig, B.B. Kingtől a The Who-ig. 1968-ban nagyszerű koncerteket tartott a San Franciscó-i Fillmore-ban Mike Bloomfield gitárossal, ebből készült a Live Adventures című legendás koncertlemez, amelyen többek között a még szinte kezdő Carlos Santana és Stephen Stills is szerepelt. Hasonló gyöngyszem az egy évvel később felvett Supersessons. Nyugtalan természete sajnos alkalmatlanná tette arra, hogy tartósan egy zenekara legyen.
A Rocksétányt 1985 novemberében avatták fel, azóta múzeumot is létrehoztak mellette számtalan rock-ereklyével.
Rhythm-and-Love



