
Az "átirat" egyébként olyan jól sikerült, hogy 1967 nyarán hat hétig vezette az angol slágerlistát, de a legjobb öt között volt Amerikában is. A mértékadó Rolling Stone magazin szerint minden idők legjobb dalainak listáján az A Whiter Shade of Pale az 57. helyen található.
Justice Blackburne bíró, aki nemcsak a jogtudományban jártas, hanem a rockzenében is nagyon sokszor meghallgatta a számot (még az ülésteremben is), indoklásában rámutatott arra, hogy Fisher orgonajátéka lényeges és kreatív eleme a kompozíciónak, jelentős és pontosan elkülöníthető a dal megalkotásában, de Brooker mégis többet tett hozzá – ezért övé a 60 százalék a jogdíjból. A tárgyaláson természetesen mindkét fél az igaza mellett érvelt. Fisher szerint, ő jelentős változtatásokat hajtott végre Brooker eredeti dallamán, míg Gary Brooker (képünkön) továbbra is kitartott amellett, hogy ő az egyedüli zeneszerző. Ami a konkrét pénzösszeget illeti, az ítélet szerint az eddig befolyt jogdíjakból 500 ezer font illeti meg Matthew Fishert, aki kijelentette, hogy nem a pénzért indította a pert.
Ezzel szemben a 60 éves Brooker – aki ma is a Procol Harum egyik változatában muzsikál - meglehetősen csalódott volt az ítélet kihirdetése után és azt bizonygatta, hogy megrendült a hite az igazságszolgáltatásban, így valószínűsíthető, hogy fellebbezni fog. Az ügyvédei szerint a mostani döntés rossz precedens lehet, mert ezek után a magukat dalszerzőnek tartó zenekari tagok utólag (akár 40 év után is) sorra indíthatják a pereket az esetleges nagy pénz reményében.
Géczi László



