Megkülönböztetett figyelem kíséri immár tíz éve ennek a még mindig csak 25 éves blues-rocker gitáros-énekesnek, Jonny Lang-nak a zenei tevékenységét, aki szinte gyerekként, 15 évesen ejtette ámulatba a szakmát és a közönséget a Lie to Me című albumával.

Mély, kicsit rekedt hangja, virtuóz gitárjátéka egy csapásra a dédelgetett kedvencek közé emelte. A blues-rock fanatikusai még azt is megbocsátották neki, hogy az 1998-as Wander This World a vártnál soulosabbra, a 2003-as Long Time Coming pedig rockosabbra sikerült.

A mostani Turn Around című munkájára azonban nehéz mentséget találni. Tudtuk, hogy ez a lemez a keresztény piacra készült és a gospeles zenei világ nagyon megfogta, abban sincs okunk kételkedni, hogy nem őszinte az a vallási áhítat, időnként révület, amely áthatja ezt a muzsikát, de mégis.

Az Introt és az Outrot leszámítva 13 kompozíciót hallhatunk, de elég egyszer, mert szinte fizikai fájdalmat érzünk, olyan lassan telik az idő és legszívesebben menekülnénk Jonny régi lemezeihez. Már a Bump in the Road című dalnál rosszat sejt az ember, mert hősünk szokatlanul visszafogott. A One Person at a Time-ban jönnek a műfajban jól ismert érzelmi kitörések és az a bántó falzetto, amire Lang-nak semmi szüksége. Nem ezért szeretjük a hangját, hogy ilyen nevetséges módon „tornáztassa”. A The Other Side of the Fence tényleg olyan gospeles, amilyennek előzetesen ígérte és itt megszólal egy kicsit a gitárja is. A Turn Aroundban olyan „steviewonderesre” vette a figurát, ami azért méltatlan hozzá. A My Love Remains kissé gyermetegen szól első hallásra, de sajnos a másodikra is.

Ja, majd elfelejtém, hogy Jonny 13 tagú kórust is alkalmazott a felvételeknél, amely néhol hasznára vált az előadásnak, mint a Thankful című opusban is, ahol a vendégénekes Michael McDonald is bizonyíthatott, érdemes volt meghívni.

Az Only a Man, olyan, mint egy ima, valószínű, hogy Lang ennek is szánta.

Végre eljutunk a 9. dalhoz – Don’t Stop (For Anything), amely legalább hasonlít a rockzenéhez, itt megmutatja azt is, hogy nem felejtett el gitározni. Ezt követően tovább punnyadhatunk, míg elérkezünk a 14.(!) kompozícióhoz It’s Not Over, amiért szeretjük ezt a fickót. Ezzel a szenvedéllyel, odaadással kellett volna az egész lemezen egy blues-rockernek közelítenie a keresztény vallással átitatott zenei világhoz. De minek kellett ehhez a kísérlethez egy egész album, elég lett volna egy kislemez, vagy uram bocsá’ egy középlemez.

Ezek után mi mást tehetnénk, mint minél előbb felejtsük el ezt a zenei kirándulását és bízzunk benne, hogy legközelebb hozzá méltó lemezzel örvendeztet meg majd bennünket.

Géczi László

 

 
 
 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.