
Így közelebbről figyelhetjük munkásságát, és ismét meglep minket legújabb albumával.
Egy korábbi interjújában Steve azt mondta: a legjobban azt szereti, ha a hallgató a lemez első hangjai után nem vágja rá azonnal, hogy ez Hackett, mert ez azt jelenti, hogy nem klisékből építkezik. Ugyanakkor gitárjátéka mégis az övé és csak az övé, akár akusztikus hangokat penget, akár a legvadabb rocknak hódol. Így van ez a 2006-os Wild Orchids-szal is, - fekete-fehér borítóján Kim Poor összetéveszthetetlen pasztellrajz-aktjával - amely a világban csak a baljós szeptember 11-én fog megjelenni, de talán még szimbolikus értelme is lehet ennek, mert a lemez egyszerűen nem vesz tudomást azokról a szellemi-kulturális korlátokról (sem), amelyeket mindenféle múlandó hatalmasságok akarnak rákényszeríteni a világra.
"Az orchidea, ha a természetben bomlik ki, illata sokkal erősebb" - mondja Hackett, a lemez címét magyarázva. Ő a zene illatát hagyja a maga természetes módján szétáradni, és bár egyesek szerint ez egyfajta eklektizmushoz vezet, a különös, hogy nála mindez mégis összeáll. Például az album egyik legfurcsább dala, a Down Street egyszerre egy klasszikus amerikai, vagy 50-es évekbeli francia "fekete film", miközben a szájharmonikát akár Captain Beefheart is fújhatná, a dallam Tom Waits szájából sem hangzana rosszul, de a háttérben megszólaló gitár helyére teszi az egészet.
Van, aki végigszáguld a világon, és közben nem lát belőle semmit. Hackett ide-oda repked térben és időben, és leszállásai mégis könnyedek lesznek. A nyitódal, az A Dark Night In Toytownnal egyenesen Közép- és Kelet-Európában landol. Bár nem történik rá a lemezen konkrét utalás, le sem tagadhatja, hogy hallott magyar népdalokat és csárdásokat is, de ott van a háttérben egy Prokofjev-idézet is, amelynek egy változatát már hallottuk 1985-ben Sting Russians című dalában. A Set Your Compass bölcsőjét ellenben már a brit szigeteken ringatták.
A Girl Called Linda szemérmes tépelődésében a testvér, John Hackett fuvolája erősíti a szerzőt, míg a To A Close-ban, amelynek refrénjében francia szöveg is elhangzik - "mindig keresel valamit" - Steve átvedlik trubadúrrá, és látjuk magunk előtt azt a félhomályos katedrálist, amelyben szíve hölgye csak lopott pillantásokat vethet imádójára rangbeli béklyói miatt. Az Ego and Id című groteszkben az igazi "rocker" Hackettet halljuk, hogy aztán ellovagoljon egyenesen a Vadnyugatra: Man In The Long Black Coat - igen, Bob Dylan dala, amelyet 1994-ben az Emerson, Lake and Palmer is feldolgozott. Steve átirata közelebb áll Bobéhoz, és emlékezteti hallgatóságát: blues-gitározásban sem adják el őt. Bár ő azt nyilatkozta a dalról, hogy "úgy énekelhet benne, mint Johnny Cash, és úgy gitározhat, mint a fiatal Peter Green", az ének inkább Mark Knopfler "elbeszélő" stílusát juttatja eszünkbe. (Benke Rita fenti képét Hackett Waters of the Wild című dala ihlette, amelyet ezúton is köszön neki a főszerkesztő).
A Wolfwork súlyos vonósai, megafonhangjai az előző "rock-album", a To Watch To Storm Pollution B-jének és Mechanical Bride-jának almából származnak. A Why alig 47 másodperces bohózatát pedig tökéletesen el tudnánk képzelni egy retrós hangulatú Woody Allen-film stáblistája alatt.
Persze Hackett nem lenne Hackett, ha nem nyúlna vissza ismét a klasszikusokhoz és ebben ismét az Underworld Orchestrát hívta társul, amellyel a gyönyörű Metamorpheust is megalkotta. Valóban van valami angyali szárnyalás a She Moves In Memories-ben, hiszen tudjuk: az emlékezet nemcsak önmagunk, hanem előző énjeink, és génjeink állandó mozgásban lévő, változó színű és formájú univerzuma. Kell is ez az éteri hangzás, mert a Fundamentals of Brainwashing éppen arról szól, amely szeptember 11-hez és az azóta bekövetkezett és fenyegető szörnyűséghez vezetett - Keletről és Nyugatról egyaránt. Ez a három perc egy merő szorongás, amelyet a Howl szögletes, mégis kristálytiszta instrumentális figyelmeztetése tesz még hangsúlyosabbá.
A lemeznek lesz egy speciális kiadása, amelyen további négy dal hallható majd, köztük nyitányként a Transylvanian Express. Közben, mert "a változatosság gyönyörködtet", Steve "unplugged" trióval turnézik, ezúttal sajnos csak Norvégiában és Németországban. Aligha tudna szebben készülni szólópályafutásának jövőre esedékes 30. évfordulójára.



