Keringenek mindenféle műanyagból készült, felfújt léghajók az Óbudai Hajógyári Sziget felett. Nehogy azt higgyük, hogy eképp szerette volna bárki is beharangozni a rock egyik élő, és nem csupán hírnevéből élő legendáját, aki a Világzenei Színpad szerda esti főműsorát adta.

Igaz, hozzá minimum egy Hindenburg vagy egy Italia illene. Még jó, hogy Robert Plantben egyszerűen lehetetlen csalódni. Legfeljebb azt a kérdést tehetnénk fel, hogy miért ilyen "háttérrel" vagyunk kénytelenek őt hallgatni.

Vannak, akik még mindig azon keseregnek, hogy annak idején miért nem jutott el a Led Zeppelin Magyarországra. (Csak megnyugtatásul, még Nyugat-Európában sem voltak mindenütt...) Szerencsére frontemberük aki már jó ideje kigyógyult abból, hogy el akart szakadni a rock egyik legnagyobb örökségétől, - mondjuk ki nyugodtan, mégha UNESCO-licensz nincs is rá, a "Világörökség részétől" - már harmadszor szerencséltette meg a magyar közönséget. És mivel ma is remek formában van, szép, erős, férfias, és imád énekelni, képes visszaoltani a közönségbe azt a hangulatot, amely a műfaj történetében csak egyszer volt, és valószínűleg nem is lesz soha többé.

A Zep zenéje már régen kiállta az idő próbáját, és a még mindig irigylésre méltó aranyló sörényt viselő Planten semigen hagy nyomot az a bizonyos vasfog, legfeljebb amúgy is markáns vonásai váltak még erőteljesebbé 58 éves korára. De ma már régen elfogadott, hogy e korban, ha különösebb baja nincs, egy igazi rockernek még bőven színpadon a helye. Igaz, hogy mindössze 80 percet volt odafenn, és ez semmiségnek tűnhet az egykori 3 és fél órás Led Zeppelin-bulikhoz képest, az az energia, az a szenvedély azonban, amiért három és fél évtizede szereti őt a világ, ma is benne van, és át is tudja adni azt a közönségnek.

Robert mint egy viking varázsló, úgy lebbent be a színpadra, nem hagyta otthon híres gesztusait, beleértve a saját tengelye körül való pörgéseket, és ha nem is "sikít" annyit, mint egykor, de hangjának receptjéért továbbra is sírva könyöröghetnek az utódok. Programjának nagy részét "Zep-átiratok" tették ki - eredeti formában csak a ma már soha újra összeállni nem képes Page, Plant, Jones, Bonham négyes tudná őket eljátszani - bár megdobogtatta a szíveket a Fool In Love gyönyörű, misztikus hangulatával, vagy a Tin Pan Alley-vel, sőt, megemlékezett egy dallal néhány napja elhunyt barátjáról, Arthur Leeről, a Love énekeséről is.

A "Nagy Kincsből" persze nem hiányozhatott a Going To California lírája, de bejött a sokaságnak a Black Dog kissé leegyszerűsített változata, a Friends indiais hangzásvilága, megint rá kellett jönnie a régi rajongóknak, hogy mennyi izgalom rejlett az olyan kevésbé közkézen forgó nótákban is, mint a Four Sticks, míg az egyik csúcspontot a Gallows Pole jelentette, amelyet a 90-es években a Page-Plant akusztikus koncert révén fedezett fel újra a világ. Ráadásképpen mi is lehetett volna más, mint a Whole Lotta Love. Ezt a dalt hajdanában is szerették mindenféle "betétekkel" tarkítani, most először egy kis lassú blues-bevezetést tett hozzá Plant, majd a középrészben felelevenítette arab útjait, - az észak-afrikai ritmusok, egzotikus hangok, sőt még a sámándobok is belengték az egész bulit - és a kétféle zenéből fantasztikus hangulat keletkezett a mezőn, aki csak tehette és nem a "dühöngőben" állt, táncra perdült, földi repülést imitált, de jól illett az atmoszférához néhány amatőr tűzvarázsló is. A banda, a The Strange Sensation nagy tisztelettel és alázattal, ám jókedvűen követte a nézőkkel most is pompás kontaktust teremtő Plantet, és ezúttal a hangzásra sem lehetett panasz, bár a tér rendezői jobboldalán helyet találókat alighanem zavarhatták a máshonnan átszűrődő (átdübörgő zenék).

És itt azért álljunk meg egy szóra - vagy akár egy asszóra, Mercutióval szólva -,mert a Szigetnek ismét "sikerült" olyan körülményeket teremteni, amire egy letűnt korban alighanem jobb érzésű lovagok kardot rántottak volna. Szívesen átutalom egy havi honoráriumomat annak, aki észérvekkel megindokolja (nem megmagyarázza, mert magyarázni én is tudom...), hogy miért kell több mint egy (a szerkesztő szerint kettő) órát sorban állni egy előre megváltott jeggyel, hogy a napi karszalagot az emberre felcsatolják!!! Aztán arra is kíváncsi lennék, hogy hová akarják még bővíteni a pavilonokat, mert a főút egyes szakaszait emiatt már olyan szinten szűkítették le, hogy egész egyszerűen lehetetlenné válik rajta a közlekedés, és mire az ember megközelíti a számára fontos helyszínt, már a kedve is elmegy az egésztől. És ezzel függ össze az az "apróság", hogy immár valóságos "szmogfelhő" keletkezett olajból, grillfüstből és áporodott kocsmaszagból, és sikerült azt a bravúrt véghez vinni, hogy Budapest egyik legjobb levegőjű területén az ember ugyanúgy oxigénért kapkod, mint ha egy zárt területen lenne. Lehet, hogy visszasírjuk még azokat a szép, bő egy évtizeddel ezelőtti napokat, amikor a lágy nyári szellővel legfeljebb édeskés marihuána-szagot éreztünk. Az pedig már nemcsak agyrém, hanem egyenesen a "bunkóság" teteje, hogy miközben Robert Plant énekel, a színpad egyik oldalán felállított egyetlen kivetítőn (a másik oldalt elspórolták...) a koncert látványát folyamatosan megszakítják idióta sms-ek szövegével és képével, mert ugye, a szponzorért mindent... Így, aki nem jutott egész közel, hogy láthassa Percy arcát, - aki három és fél évtized után ismét szakállt és bajuszt növesztett, így még jobban hasonlít az Excalibur királyára  - kénytelen volt a kivetítőt bámulni, hogy néha hátha felvillan a Király is... Nem tudom, erről tájékoztatták-e előzőleg az énekes menedzserét...

De térjünk vissza Roberthez, elvégre érte jöttünk, és ő most sem okozott csalódást. A közönség alighanem elhallgatta volna még egy darabig őt, például, ha már "világzenei" színpadon lépett fel, a Kashmirt, - igaz, ahhoz kellett volna egy jó kis vonóskar - de már csak egy "legközelebb"-re ("next time") futotta a hálás Aranyhajútól. Remélhetőleg lesz legközelebb, talán a Szigetnél valamivel emberközelibb körülmények között is, és az sem baj, ha ezért - a dilettáns hazai szervezés újabb átélése helyett - valamelyik közeli országba kell elutaznunk.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.