
És lehet-e pontosabb "korképet" adni ezekről az évekről, ha csak egy alanyra koncentrálunk, a Beatles-re? Rangos helyen, a londoni National Portrait Galleryben nyílt meg fotókiállítás a már sokszorosan halhatatlan Beatles-ről. A tárlat egyben a brit fotótörténet tükre is.
A The Beatles On The Balcony (A Beatles az erkélyen) című képet Angus McBean készítette róluk 1963-ban a Please, Please Me című első albumukhoz. Az első változatot az amerikai kiadáshoz használták fel. Mivel a művésznek nem tetszett, készített egy másodikat, amely a fiúk egyik leghíresebb képe lett. A fotó Londonban a Manchester Square-en az EMI lemeztársaság székházának erkélyén ábrázolja őket. McBean annyira elégedett volt vele, hogy hat évvel később újra lefotózta őket ugyanott.
A különbség a két kép között megdöbbentő: a 60-as évek elején gombafejű ifjai, hosszú hajú, kissé megfáradt, koravén férfiak lettek. Mintha élő illusztrációi lettek volna az azóta már alaposan megcáfolt elméletnek, mely szerint a rock-zenében is "mindenki gyanús 30 felett". Feloszlásuk után az első fotó jelent meg az 1962 és 66 közötti dalaikból készült, piros borítós dupla válogatás-albumon, míg a második az 1967-70 közötti korszak legjavát tartalmazó, ugyancsak kettős, "kék" korongot díszítette.
A kiállítás érdekes darabja az a fotó, amelyet Harry Hammond készített róluk 1963-ban. A rajta látható, gallér nélküli zakójuk divatot teremtett, ezt viselték például 1965-ben a New York-i Shea stadionban tartott híres koncertjükön is. Ugyanebből az évből származnak Dezo Hoffmann hivatalos fotói. Az 1986-ban elhunyt, besztercebányai születésű Hoffmann pályáját hadifotósként kezdte, a spanyol polgárháború idején elválaszthatatlan triót alkottak Robert Capával és Ernest Hemingway-jel. A második világháború után, amelyben harci pilótaként vett részt, Hoffmann Angliában maradt és érdeklődése a művészvilág felé fordult. Sikeres képeket készített Chaplinről, Sir Laurence Olivierről, Marlon Brandóról, Marilyn Monroe-ról, de a világhírét pop-rock fotóinak köszönhette. A Beatles mellett fotózta a Rolling Stones-t, a Kinks-et, Jimi Hendrixet és a Pink Floydot is. A liverpooli fiúkkal való kapcsolata egészen pályafutásuk végéig tartott. Paul McCartney "Dezót" a világ legnagyobb fotósának tartotta.
A látogatók megszemlélhetik a Beatlest a londoni Abbey Road-i stúdió előtt is. A nevezetes "átkelést a zebrán", amely az Abbey Road album borítóján látható, Iain MacMillan készítette 1969. augusztus 8-án. Mivel az ötlet miatt le kellett volna zárni a forgalmat az észak-londoni utcán, MacMillan délelőtt 10 órakor mindössze 10 percet kapott a fotó megszülésére. A remekművet az út közepén elhelyezett kis állólétráról készítette. Ez a kép volt egyike azoknak, amelyekkel megpróbálták alátámasztani a Paul McCartney titokban tartott halálával kapcsolatos rémhíreket. Ugyanis a képen libasorban haladó Paul nem tartja a lépést a többiekkel, mezítláb van, ráadásul, balkezes létére, jobb kezében fogja a cigarettát. Ehhez még járult egy parkoló autó képe, amelyen a rendszám ez volt: IF 28. Ezt úgy értelmezték, hogy Macca 28 lenne, ha élne - a keleti felfogás szerint, amely a fogantatástól számítja az életkort....
Később MacMillan alkotta meg John Lennon egyik gyönyörű békedalának, a Happy Xmas (The War Is Over) című 1971-es kislemeznek borítóját. Ez a lemez zárta le a "LennOno" páros "plakátkampányát" (A háborúnak vége, ha Ti is akarjátok), amellyel két éven keresztül beborították a világ nagyvárosait. MacMillan az idén májusban halt meg.
Látható a Beatles a liverpooli Cavern klubban, ahol zenélni kezdtek és ahol Brian Epstein felfedezte őket, séta közben a rajongókkal Liverpoolban és Párizsban. Sőt, még a híres párizsi párnacsata felvétele is látható, amelyet a George V. szálloda lakosztályában rendeztek 1965-ben.
Ritkaságnak számít ma már Robert Whitaker szintén 1965-ös fotója, amelyen John Lennon, fia, Julian és első felesége, Cynthia Powell látható, egy királyi családi fotót parodizálva. Whitaker készítette azokat a portrékat a fiúkról, amelyek Klaus Voorman alapul vett a Revolver album kollázsához, és ő készítette a kor egyik leghírhedtebb betiltott fotóját, amelyen a Beatles tagjait fehér köpenyes, vámpírfogas darabolós henteseknek ábrázolják. A képet a Yesterday and Today című amerikai Beatles-albumra szánták...Ugyancsak az ő fotói láthatók a Cream Disreali Gears című albumán, amelynek pszichedelikus tervét Martin Sharp készítette. A két művész később sokat dolgozott együtt az OZ című underground lapnál.
A rock-képzőművészet egyik referenciája, az 1967-es Sgt. Pepper-album borítója mellett kiállították mindazokat a további képeket, amelyeket Michael Cooper a kollázshoz készült fotózás napján "ellőtt" a némileg "ellazult" állapotban lévő fiúkról. A több mint 70 hírességet felsorakoztató borítón a Beatles mellett olyan hírességek láthatók, mint Stan és Pan, Elvis Presley és Marlon Brando, Marilyn Monroe és Marlene Dietrich, Johnny Weissmüller és Bob Dylan, Gandhi és Karl Marx, és ez az egyetlen olyan Beatles-album, amelyen feltűnik az 1962-ben meghalt ötödik tag, Stuart Sutcliffe is. Cooper az underground London népszerű galériatulajdonosa és művészeti igazgatója, Robert Fraser tervei alapján dolgozott az addigi legdrágább lemezborítón.
Philip Townsend 1968. augusztusában Maharishi Mahesh jógi kensingtoni meditációs központja előtt kapta le őket. Townsend a korszak egyik legnagyobb fotós krónikása, jelenleg Edinburghben önálló kiállítása látható "Bocs, de lekésted a 60-as éveket" címmel. Townsend volt az első, aki 1963-ban lencsevégre kapta a Rolling Stonest, még lemezszerződésük előtt. Az ő szemével ismerte meg a világ a "csontkollekció" fotómodell Twiggyt, de sok-sok hírességet örökített meg Winston Churchilltől Jurih Gagarinon át Maria Callasig, a Liz Taylor-Richard Burton párostól Nicóig.
Figyelemre méltók azok a pillanatfelvételek, amelyeket Linda Eastman, később Paul felesége készített róluk. Rock-történeti tény, hogy az amerikai Linda eredetileg Lennon miatt cserkészte be a Beatlest, végül azonban Macca jobban tetszett neki.
A kiállítás október 22-ig lesz nyitva. Ingyenes, de a szervezők nem utasítják vissza az öt eurós adományokat. Annyit egészen biztosan megér.



