
Egy Los Angeles-i park egyik fáján él a múlt hét közepe óta Joan Baez, a mexikói származású, 65 éves "Folk-Madonna", aki ezúttal a felszámolásra ítélt park megóvásáért küzdő környezetvédők mellé állt.
Baez életében kezdetben volt a vietnami háború elleni tiltakozás, kezdetben Bob Dylannel együtt (három évig élettársak is voltak), majd "Az erőszakmentesség tanulmányozásának intézete". Később a börtön következett, mert nem volt hajlandó adót fizetni és ezzel hozzájárulni az Egyesült Államok hadi kiadásaihoz. Majd jött Woodstock, ahol késő éjszaka terhesen, mezítláb a színpadon állva énekelte el szívbemarkolóan letartóztatásban lévő párjáért a Swing Low, Sweet Chariot-ot. Az utazás a bombázott Hanoiba, "Az emberi jogok nemzetközi bizottsága", a Live Aid, a tüntetések a Tienanmen-téri vérengzés ellen, a fellépés Prágában néhány hónappal a "bársonyos forradalom" győzelme előtt. Ő volt az első neves külföldi művész, aki a 90-es években fellépett Szarajevóban a boszniai háború kitörését követően, de, bevallott biszexuálisként, kiállt a melegek jogaiért is.
És nem volt ez másképp Joan Baez számára a 21. század eddig eltelt éveiben sem: 2004-ben Michael Moore oldalán részt vett az amerikai egyetemeket végigjáró turnén, amelyen George W. Bush Fehér Házból való kiszavazására próbálták rávenni a fiatalokat, 2005 augusztusában csatlakozott Cindy Sheehan békeaktivistához, aki az elnök texasi ranch-e előtt táborozott le, miután fiát megölték Irakban. Fellépett a Katrina hurrikán áldozataiért rendezett jótékonysági fesztiválokon, 2005 decemberében pedig a kaliforniai San Quentin börtön előtti tiltakozásban vett részt, amelyen Tookie Williams kivégzése ellen emeltek szót.
Azt kevesen tudják ma már róla, hogy Baez "aktivizmusának" gyökerei gyerekkorára nyúlnak vissza. Apja, Albert Baez fizikus, aki a Röngten-sugaras mikroszkóp társfeltalálója volt, a hidegháború idején elvi okokból visszautasította, hogy a hadiiparban dolgozzon. Munkája révén viszont sokat utazott a világban a családdal együtt Franciaországtól a Közel-Keletig. 1951-ben, amikor Joan tízéves volt, Bagdadban éltek, és a kislányt mélységesen megrázta a helyi lakosság nyomorúsága.
Az énekesnő előadásában olyan híres, több nemzedék számára is fogalommá vált dalok hangzottak fel, mint a Joe Hill, a We Shall Overcome, a Saigon Bride, a Sir Galahad, vagy a Farewell, Angelina. Az 5,7 hektárnyi területen mintegy 350 ember - főleg latin-amerikai bevándorlók - másfél évtizede termeszt gyümölcsöt és zöldséget.
A tulajdonos most építési területként akarja eladni a parkot. Miután kudarcot vallottak azok a kísérletek, hogy a területet egy közintézmény vegye meg, környezetvédők fogtak össze, hogy megmentsék a kertészeknek kenyeret adó ingatlant.
Joan Baez nem lesz egyedül a fa tetején. Vele tart a nála több mint 30 évvel fiatalabb Julia "Butterfly" Hill, aki 1997 decemberében egy 600 éves kaliforniai sequoia fára épített fel egy kunyhót, hogy megakadályozza a famatuzsálem kivágását. Akciója sikerrel járt, mert pontosan két évvel később a kivágást tervező Pacific Lumber cég letett a pusztításról és a fa 60 méteres körzetét védettnek nyilvánította, cserébe azért az 50 ezer dollárért, amelyet Hill és támogatói gyűjtöttek össze.
Joan és Julia felváltva látják majd el az őrszolgálatot a veszélyeztetett körzetben, sőt, most már Daryl Hanna színésznő is csatlakozott hozzájuk.
Közben azért Joan Baez nem feledkezik el a zenéről sem. Legújabb lemeze, a Bowery Songs utalás New York egyik leglepusztultabb környékére, az iszákosok és hajléktalanok utcájára.



