Összesen 12 hang, olyan akkordok, amiket egy átlagos tehetségű gitáros is képes leütni. Beethoven óta tudjuk, hogy a zene nagyszerűsége nem feltétlenül bonyolultságában van. A rockban is néha a legegyszerűbb futamok írták a Nagykönyv legfényesebb lapjait.

Smoke On The Water - Füst a víz felett: a hard-rock történetének egyik leghíresebb dala, amelynek kezdő gitár-riffje három és fél évtizede fogalom. A Deep Purple dala egy elmaradt koncert emlékére született, és aligha gondolta volna az együttes, hogy e negatív élmény végül védjegyévé válik és ma sem ússzák meg koncertjeiken. Harmincöt évvel a montreux-i kaszinóban pusztító tűz után a "Mélybíborok" visszatérnek a zenei fesztiváljairól elhíresült, a Genfi-tó partján fekvő kisvárosba.

Az ominózus eset 1971 decemberében történt. Az akkor csúcson lévő Purple, a legendás Blackmore-Gillan-Glover-Lord-Paice-féle "második felállás" (Mark II) kettős céllal érkezett meg Montreux-be: itt akarták felvenni új nagylemezüket, a Machine Headet, és mintegy mellesleg koncertre is készültek a kaszinóban. Csakhogy a fellépésük előtti estén botrány tört ki Frank Zappa és a Mothers of Invention fellépésén.

Kezdődött azzal, hogy az egyik férfi néző rossz néven vette, hogy Zappa a színpadról szemezett párjával, felrohant a színpadra és bevágta a muzsikust a zenekari árokba. Zappának a szemkontaktus egy lábtörésbe került, de a kaszinó sokkal drágább árat fizetett a balhéért: az egyik rajongó ugyanis egy fényjelző pisztollyal belelőtt a mennyezetbe, amely lángra lobbantotta a kaszinót. A Purple tagjai a szomszédos szállodából nézték végig, miként megy füstbe másnapi fellépésük, és jobb híján összedobtak egy számot róla. A többi már rock-történelem. És persze a Purple-rajongók jól tudják, hogy nem a Smoke On The Water volt a legjobb darab a Machine Headen, hiszen máig mindent elsöprő hatású a hatalmas szólókkal tarkított Highway Star, ugyancsak lendületes a Pictures of Home, nem is szólva a Lazy játékos blues-variációiról. És ezt a lemezt zárja a Space Truckin’, amely élőben lehetőséget adott az együttes tagjainak legmerészebb fantáziáik kiélésére, néha 15-20 percben is.

És ha már a históriánál tartunk: Zappa is erényt és sikert kovácsolt sérüléséből, mert tolószékhez kötve készítette el második önálló jazz-rock lemezét, a Waka/Jawakát (1972), amely nemcsak stílusában, hanem színvonalában is méltó folytatása lett a Hot Rats (1969) című albumnak.

Remélhetően az idei, június 30. és július 15. közötti fesztivált nem kíséri semmilyen atrocitás, annál is inkább, mert kettős jubileumot ünnepel: az idén 40. alkalommal rendezik meg a legnagyobb európai zenei összejövetelt, és az alapító-fő szervező Claude Nobs-ot 70. születésnapján köszöntik. Nobs-nak nemcsak a Purple tartozik örök hálával, hanem számos más híres banda a Jethro Tulltól a Pink Floyd-ig, sőt, ő volt az, aki ismét Európába tudta csábítani az éveken át hallgató, majd 1981-ben diadalmasan visszatért Miles Davist is. (A Smoke On The Waterben Nobs-öt is megénekli a Purple). Ami a dal jelenlegi életét illeti, természetesen szerepel a napokban megjelent Gillan's Inn című, Ian pályafutását reprezentáló DualDisc-en is. A kiadvány érdekessége, hogy a DVD-n énekesünk lehetőséget ad a rajongóknak, hogy a Smoke On the Water szólóját, olyan gitárnyűvőktől láthassák és hallhassák választásuk szerint, mint Jeff Healey, Joe Satriani, Steve Morse, Rony Iommi és Uli Jon Roth.

Az idei fesztiválon olyan nagyágyúk szerepelnek, mint a Santana, Sting, Diana Krall (képünkön), B.B. King, Jeff Beck, és külön szenzációt jelent, hogy ismét együtt látható a színpadon Jimmy Page és Robert Plant (képünkön 2001-ben Montreux-ben). A Led Zeppelin két pillére június 30-án lép fel az Atlantic lemezcég alapítójának, Ahmet Ertegunnak tiszteletére rendezett koncerten, elásva ezzel, immár sokadszor, a csatabárdot. A két muzsikus legutóbb akkor kapott össze, amikor 2005 februárjában Plant, arra hivatkozva, hogy inkább bandájával, a Strange Sensationnal turnézik, mintsem hogy zene nélkül parádézzon a Grammy-gálán, nem ment el átvenni a Led Zeppelint illető életmű-díjat. Persze két ilyen régi cimbora úgysem tarthat örök haragot, és ki tudja, hogy az 1994-98 közötti termékeny korszakuknak nem lesz-e folytatása.

A Deep Purple, amelyben a nagy csapatból már hiányzik a visszavonult Jon Lord és a feleségével, Candice Nighttal a kelta-reneszánsz  zene felé elment Ritchie Blackmore, a zárónapon ad koncertet, amelyet a Smoke On The Water első sorával hirdetnek: "Mindannyian Montreux-be jöttünk...". Így aztán ezúttal is elmarad a nagy Purple-Zep párbaj, amelyet a hőskorban is lehetőleg mindig elkerültek. Bár 1971-ben a Zepnek szerencséje volt, mert még a "füstölő víz" előtt felléptek ott, ráduplázva előző évi montreux-i koncertjükre, amelyet az egykori szemtanúk és a kalózfelvétel birtokosai minden idők egyik legnagyobb bulijának tartanak.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.