Amikor néhány évvel ezelőtt mintegy revelációként megjelent magyarul Leonard Cohen első regénye, a Kedvenc játék, (The Favourite Game), a kiadó, némi tudatlanságot elárulva, így hirdette a könyvet: "Énekes, ha regényt ír".

Kétségtelen, hogy nem túl sok olyan énekes van a rock-folk és egyéb, könnyűnek hitt műfajban, aki kevés szabadidejét regényírással tölti, mint például Bob Dylan (Tarantula), Bruce Dickinson (The Adventures of Lord Iffy Boatrace, The Missionary Position) vagy Nick Cave (És a szamár meglátá az Úrnak angyalát). De Cohentől mindegyiket megkülönbözteti egy lényeges mozzanat: valamennyien már elismert énekesként próbálták ki tehetségüket a prózairodalomból. Leonard viszont, amikor elkezdett nagyobb nyilvánosság előtt énekelni, már jó egy évtizede elismert költő volt hazájában, és 1966-ban, - abban évben, amikor a kor szelleme szerint már nem volt "túl fiatalon" (32 évesen) végleg kikötött az éneklésnél - jelent meg második regénye, a Szépséges Lúzerek (Beautiful Losers), amelyet most a magyar olvasó is a kezébe vehet a Cartaphilus kiadó jóvoltából.

A montreali születésű, lengyel zsidó családból származó, angolul író Cohen már 10 évvel korábban berobbant a kanadai irodalmi életbe, a Vessük össze mítoszainkat (Let Us Compare Mythologies) című kötetével, majd öt évvel később A Föld fűszerdobozával (Spice-box of The Earth) már a modern kanadai költészet egyik kiemelkedő alkotójának tekintették. A műfaji korlátok azokban soha nem zavarták, és 1963-ban megírta önéletrajzi elemekkel tarkított "fejlődésregényét", a Kedvenc játékot. Prózai munkásságának csúcsát azonban a három évvel később megjelent, a görögországi Hidra szigetén írt Szépséges lúzerek (Beautiful losers) jelentette. Az élet minden örömében és mélységében megmerítkező író nyelvi bravúrjaival és helyenként a pornográfia határát átlépő stílusával a maga korában nemcsak irodalmi eseményt, hanem botrányt is kavaró regényt, amelynek főhőse egy idősödő antropológus, barátja/nevelője/szeretője, és közös szerelmük, akik minduntalan beleütköznek egy XVII. századi irokéz "szent szűz" legendájába. A könyv nyomán Cohent sokan honfitársához, Jack Kerouachoz hasonlították számos részlet "lírai prózája"miatt , de kétségkívül hatott rá a beat-mozgalom két "mocskos szájú" írója, William S. Burroughs és Charles Bukowski is. Mindenképpen dicséret illeti a tapasztalt fordító, Kőrös László igényes, sokhelyütt bravúros átültetését, talán csak a címmel vitatkoznék, de lehet, hogy velem van a baj, számomra a "lúzernek" túlságosan rossz csengése van a "yuppie"-szleng, és a napi politikai használata miatt...

A Szépséges lúzerek megjelenése egybeesett a hazájában már kis klubokban, szűk körben dalokat előadó zenei pályájának beindulásával. Ezért Cohen New York-ba ment, Greenwich Village-ben kapott pódiumot, majd meghívták több folk-fesztiválra is. Közben egy fiatal amerikai énekesnőnek, Judy Collinsnak, megtetszett Suzanne című, misztikummal átszőtt dala, amelynek szövege Cohen legújabb verseskötetében, a Mennyek élősködőiben (Parasytes of Heaven) jelent meg ugyancsak 1966-ban. Judy Wildflowers című lemezén több Cohen-dalt is elénekelt, köztük a később a szerzőtől is híressé vált Sisters of Mercyt, és ez felhívta a figyelmet a csendes költő-énekesre. Talán nem véletlen, hogy a Columbia Recordstól ugyanaz a John Hammond szerezte meg Cohent, aki néhány évvel korábban Bob Dylant emelte ki az ismeretlenségből. Az első album, a Songs of Leonard Cohen (1967) még tükrözte is bizonyos fokig Dylan hatását, de a nagy kiugrás, a Songs From A Room (1969) - képünkön - rajta olyan klasszikusokkal, mint a Bird On A Wire, a Story of Isaac vagy a The Old Revolution, már egyéni dallamvilágról és hangról árulkodnak, amely később fokozatosan fejlődött tovább az európai sanzon, a zsidó klezmer, sőt, a 80-as évektől a rock, a funky és a jazz elemeivel is.

Leonard Cohen írói és énekesi pályája azóta párhuzamosan halad, sőt, időnként szorosan össze is fonódott. Például 1977-ben adta ki az Egy nőbolond halála (Death of a Ladies Man) című kötetét, és ugyanilyen címen jelent meg egy albuma is (képünkön). Legutóbbi lemeze, a Dear Heather 2004-ben jelent meg, amelynek dalversei, az előző, a 2000-es Ten New Songs szövegeivel együtt szerepelnek abban a más versekkel, rajzokkal és prózai írásokkal kiegészített kötetben, amely néhány hete került a tengerentúlon a boltokba A vágyakozás könyve (Book of Longing) címmel. Ezek a versek részben már megjelentek az elmúlt években Cohen és egy finn rajongója, Jarkko Arjatsalo közös honlapján (www.leonardcohenfiles.com)  -  ezen a barátok, rajongók, levelezők fotógalériájának címe éppen Beautiful Losers - és magyarul is olvasható Göbölyös N. László web-oldalán (http://testlelkek.verslista.hu) egy Cohen-válogatásban, amelyek fordításához és közléséhez a költő személyesen járult hozzá.

De hogy néhány gondolat erejéig visszatérjünk a kiindulópontra, azaz az énekesek írói munkásságához, alighanem óriási pótolnivalója van a magyar könyvkiadásnak e téren. És nem is elsősorban arról van szó, hogy a legnagyobbak dalait magyar fordításban megismerjük (a közelmúltban jelent meg a magyar alternatív rock jeleseinek átültetésében egy Nick Cave-válogatás, bővített kiadásban adták ki Barna Imre Bob Dylan-kötetét, amelynek első változata még 1986-ban került a boltokba...), hanem azokról az írói, költői törekvésekről, amelyek elkülönülnek az egyes szerzők zenészi pályájától.

Maga Dylan is írt számos ilyen verset, akárcsak skót kortársa, Donovan, vagy az angol Roy Harper. Cave (képünkön) életművében találunk hangjátékokat és egyfelvonásosokat is, az amerikai poszt-punk óriása, Henry Rollins esszéíróként is elismert. Art Garfunkel filozofikus versei önálló kötetben is megjelentek. Fish, a Marillion egykori énekese úgy kezdte pályáját, hogy kis jeleneteket, humoreszkeket írt és adott elő kabarészínpadokon és kocsmaszínházakban. És akkor még nem szóltunk Patti Smith-ról, aki, akárcsak Cohen, évekkel azelőtt vált elismert költővé, mielőtt rávették volna, hogy a rock-színpadon kamatoztassa féktelen energiáját és előadói képességeit, és azóta is rendszeresen ír, publikál, verseket és irodalmi tanulmányokat egyaránt: legújabb kötete tavaly októberben jelent meg Auguries of Innocence címmel, és ugyancsak tavaly ő írt bevezetőt Gregory Corso válogatott leveleihez. Közben, mint egy mellesleg, még kiállítások is nyíltak rajzaiból...lásd még: "énekesnő, ha rajzol..."

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.