A rockerség nem gyerekbetegség, amit ki lehet nőni. A bluesmanség pedig még kevésbé az. Sőt, zenészek között ez utóbbi inkább a felnőtté válás jele.

És hogy ez mennyire így van, arra szerencsére egyre több bizonyságot kapunk, amióta egyre több kerül közülük a társadalom-biztosításilag felmentett korba. Már szó sincsen arról, hogy le kell tenni a gitárt az arany ifjúság elmúltával, sőt, ha muzsikusunk csak annyi alkoholt vett magához, amely a keserves hang köszörüléséhez feltétlenül kellett, nem egyszer jobban nyűvi, mint sihedernyi korában. És még az sem kell hozzá, hogy állandóan reflektorfényben legyen, hogy állandóan sztárolják, ne adj isten, elhalmozzák jobbnál jobb kritikákkal. Peter Green, Kim Simmonds, Stan Webb, Mick Abrahams mellett még ma is nehéz kismaccsot szerezni.

No és Leslie Westet se hagyjuk ki a szórásból.

Tavaly 60. születésnapjára a Mountain egykori öles termetű péklapátora meglepte maga magát két "csecsebecsével". Az első már a címében is azoknak szól, akik szerint régen egy szeretetotthonban lenne a helye: Guitarded, és nem kevés öniróniával a rokkantkocsik emblémáját rajzolta át.

Aki viszont veszi a fáradtságot, hogy belehallgasson, hogy hol tart ma Weinsteinék Lacija, rá kell jönnie, hogy nem éppen nevezhető retardáltnak, sem pedig második gyermekkorát élő vén trottynak. Az All Music kritikusa mindössze 2 csillagra méltatta lemezt, mert ugyan, minek kétszázadik verziójában is előadni a Stormy Monday-t, kit érdekel még a Honky Tonk Womant, nem is beszélve a Born To Be Wildról, meg micsoda hülye ötlet előkaparni egy obskúrus Beatles-dalt, az Old Brown Shoe-t (George Harrison kislemez B-oldala volt, a Ballad of John and Yoko túloldalán, 1969-ben), és már megint a Theme For An Imaginary Western..."Ez a lemez csak a feltétlen Leslie West-rajongóknak kell majd" - írja az ítész. Hát nem is neked, tökfej...

Csak úgy mellesleg: még olyan nagyreményű kezdők játszanak a lemezen, mint Leo Lyons (Ten Years After), akit egykor Jack Bruce után a világ második basszusgitárosának tartottak, vagy Gregg Allman billentyűs - na jó, a vendégénekes valóban felesleges, mert Leslie úgy tud blues üvölteni, hogy egy tisztességben megőszült fába szorult féreg sem jobban...Az említett "lerágott csontok" mellett még, amelyeket csak az tud megunni, aki a bluest unja, olyan kis ujjgyakorlatok vannak rajta, mint az If Heartaches Were Nickels, vagy a Third Degree (kiskáté mindkettő azoknak, akik azt hiszik, hogy a húrokat csak tépni lehet...), vagy a Goin' Down, amely szintén megért más néhány adaptációt (Jeff Beck, Chicken Shack, sőt, erősen megihlette egykor az LGT-t is a Segíts elaludni című dalukban...).

És a Hegyember még ugyancsak tavaly rátett egy lapáttal, nem is akármilyennel. Got Blooze - ezt a címet viseli az album (szójáték a blues-zal és a "booze"-zal, ami piát jelent), amit nyugodtan lehetne egy kötelező blues-antológiaként kiadni, ha Westnek kedve szottyanna tanítani az ifjúságot. Ezen aztán csupa olyan dal van, amelyek nélkül nem is állíthatná senki, hogy akár segédfogalma lenne a blues-ról. Soroljuk a címeket, és mellette a korábbi, nem kevésbé kiváló, már nem eredeti megszólaltatókat: Baby Please Don't Go (Them, Robert Plant, Ten Years After, Aerosmith, AC/DC), Third Degree ( Johnny Winter), Louisiana Blues (Savoy Brown, Rory Gallagher), I Can't Quit You Babe (Jeff Beck, Led Zeppelin), House of The Rising Sun (Animals, Joan Baez, Bob Dylan, Fridjid Pink, Jimi Hendrix) - ennek félig akusztikus változatától padlót foghatunk - Politician (Cream), Heartbreak Hotel (Elvis Presley), és akkor még megkapjuk a The Thrill Is Gone-t, B.B. King saját kedvenc dalát, mert, mint tudjuk, nemcsak Leslie-nek volt kerek születésnapja tavaly, hanem az öreg Blues Boy-nak is.

Az már csak hab a tortán, hogy West igazi erőtriót hozott össze ehhez a lemezhez. Gitárját és énekét Tim Bogert és Aynsley Dunbar kíséri. Bogert már a Vanilla Fudge-ban letette névjegyét dübörgő basszusával, később aztán olyan kőkemény csapatokban döngölt, mint a Beck, Bogert and Appice és a Cactus. Aynsley Dunbar nacionáléját nehéz lenne egy cikkben felsorolni, legyen elég annyi, hogy játszott John Mayall-lal, Frank Zappával, Lou Reed-del, David Bowie-val, Jeff Beck-kel és a Whitesnake-kel, sőt, kis híján ő lett annak idején a Jimi Hendrix Experience dobosa. Hendrix azonban nem tudott dönteni közte és Mitch Mitchell között, végül feldobott egy pénzdarabot...És megint csak apró nüansz, hogy Dunbar januárban volt 60, és Bogert is az idén tölti be ezt a mágikus évszámot...

De hogy ne csak az iszapszeműekről beszéljünk, amikor a blues szóba kerül, hallgassunk meg a tavalyi termésből egy igazán modernül hangzó blues-lemezt. A John Mayer Trióról van szó. Mayer sokáig elsősorban énekes-dalszerzőként volt ismert, pedig valójában a blues-nak köszönhette, hogy megtanult gitározni: iskolaigazgató apja ugyanis elkobzott valakitől egy Stevie Ray Vaughan-kazettát, és azt hallgatta ronggyá. Első együttesének neve Villanova Junction volt - ezt Jimi Hendrix woodstock-i koncertjének egyik darabjából vette. És miközben a pop-szakmában aratott elismeréseket, olyanoknak a lemezein szerepelt, mint B.B. King, Buddy Guy vagy Eric Clapton. Végül tavaly, megunva, hogy állandóan Dave Matthews-hoz hasonlították, összehozott egy triót két tapasztalt muzsikussal: a wales-i születésű  Pino Palladinóval, aki mostanság a The Who-nak basszusozik, és Steve Jordan fekete dobossal, aki annak idején az eredeti Blues Brothers-bandában játszott, sőt, 1986-ban helyettesítette a Rolling Stones Dirty Work című lemezén az akkor éppen elvonó kúrán lévő Charlie Watts-ot, hamarosan pedig láthatjuk majd Eric Clapton bandájában is. A Try című élő albumon ha csak három olyan blues lenne, mint a Gravity, az I Got A Woman vagy az Out of My Mind, amely a legjobb korai Fleetwood Mac-hagyományokat követi, már megérte volna elkészíteni az albumot.

És John Mayer még mindössze 29 éves: lesz ideje úgy megöregedni, mint Leslie-nek...

Rhythm-and-Love 

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.