Van Morrison nem éppen a médiamunkások legszebb álma. A belfasti blues-mackót az újságírók nem egyszer kifejezetten utálatosnak tartják, holott csupán nem szereti energiáit feleslegesen pazarolni üres locsogásra, inkább lemezeire és koncertjeire koncentrál.

E téren viszont energiái kifogyhatatlanok. Tavaly a Magic Time című, már-már klasszikus rhythm and blues stílusú albuma keltett szenzációt, és vele kapcsolatban sokan kezdték emlegetni a jó bor és a kor összefüggéseit. Az idén egy másik zenei gyökerét kutatta fel Van: a Pay The Devil (Lost Highway) című CD-je tucatnyi kedvenc country-dalának feldolgozása, és ezekhez társul három vadonatúj saját kompozíciója.

A lemez március 7-én jelent meg, és a világpremier napján Van The Man Nashville-ben, az amerikai country-zene fővárosában lépett fel. Érdekes módon, itt mutatta be tavaly Neil Young is, ugyancsak a country-ősök előtt (is) tisztelgő lemezét, a Prairie Windet. Ez alkalomból a morgós Morrison némi beszélgetésre méltatta a Billboard munkatársát, aki az ilyenkor "obligát" kérdéssel kezdte: miért éppen most jött ki egy, a régi iskolát követő country-lemezzel?

- Csináltam már a 70-es években több country-anyagot, csak éppen nem jelent meg. Azért akadt olyan lemez is, amely egyenesen a country-ból táplálkozott, mint az 1971-es Tupelo Honey - mondta Van.

- Olyan művészek dalait dolgozod fel, mint Hank Williams és Webb Pierce. Jelentettek valami különleges misztikumot számodra gyerekkorodban?

- Nem, szerencsére kéznél voltak otthon. Apámnak megvoltak a lemezeik, a jazz, a blues és a gospel mellett. Állandóan ezeket hallgattam kölyökkoromban. Úgy is mondhatom, hogy jó irányú agymosáson mentem keresztül. De hallgattunk Louis Primát és Johnny Rayt is, aki rendkívüli élményt jelentett, mert akkoriban még ritkán játszottak elektromos zenét a rádiókban.

- Különösen jelentős művésznek tartod Hank Williamst?

- Nagyon fontos volt, mert nemcsak a country-ra gyakorolt hatást, hanem sok fekete művészt is megihletett, amit kevesen tudnak.

- Hogy lehet, hogy még nem jártál Nashville-ben?

- Talán azért, mert a 80-as évek elejétől nem turnézom a szó hagyományos értelmében. Hetente legfeljebb kétszer lépek fel. Egyedül Amerikában teszek kivételt, mert nem lenne érdemes 1-2 bulira ideutazni.

- Érzel-e késztetést, hogy élőben a legismertebb dalaid eljátszd?

- Persze, bizonyos esetekben, különösen a nagyobb, nyári, szabadtéri bulikon, de alapvetően nem tartozom a "nagybulis" előadók közé. A nagy tömeg nem mindig vevő a befelé forduló blues-ra...

- Mit tervezel a következő lemezre?

- Vannak olyan ki nem adott dalaim, amelyeken már évek óta dolgozom. Akad közöttük country-s is. Lehet, hogy ezekből lesz a következő lemez. De jelenleg csak a következő percek, napok, legfeljebb hetek érdekelnek.

R&L 

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.