
A gálaműsor a nemrég elhunyt legendás soulénekes, Wilson Pickett (képünkön) emlékének felidézésével kezdődött, olyan művészek tolmácsolták a 634-5789, a Mustang Sally és a Land of 1,000 Dances című népszerű dalait, mint a szokásos aranytrónján ülve éneklő Solomon Burke, Leela James, Marc Broussard gitáros-énekes valamint a az E Street Band szaxofonosa, Clarence Clemons. Ezt követően New Orleans, a Katrina hurrikán sújtotta "zeneváros" előtt is tisztelgett egy zenészcsapat: Elvis Costello, Robbie Robertson és Allen Toussaint vezényletével, előadva az utóbbi Who’s Gonna Help Brother Get Further? című dalát, valamint Fats Domino Walking to New Orleans című szerzeményét.
Az immár 21. alkalommal megrendezett ceremónián végre a heavy metal királyát, a Black Sabbath bandát is beiktatták. A helyszínen lévő Ozzy Osbourne, Geezer Butler, Tony Iommi és Bill Ward nem muzsikált, de helyettük a Metallica eldöngette az Iron Mant és a Hole in the Sky-t. Lars Ulrich, a Metallica dobosa méltatásában úgy fogalmazott, ha nem lett volna Black Sabbath, a Metallica sem született volna meg, ő pedig még mindig reggeli újságokat kihordó fiú lenne - és ez nem vicc, tette még hozzá.
A Blondie zenekar nagyasszonyát, Debbie Harryt, az egykori szőkeséget, aki most vörösként tündökölt, Shirley Manson, a Garbage énekesnője iktatta be zenekarával együtt a halhatatlanok sorába. Debbie színpadra lépésekor kisebb fajta botrány kerekedett. A new-wave banda egykori tagjai: Frank Infante gitáros és Nigel Harrison basszusgitáros beszólt az énekesnőnek, "Debbie, megengedtük?", a frontasszony válasza: "Nem látjátok a zenekaromat?" - és a jelenlegi csapatával belevágtak a Heart of Glass, a Rapture és a Call me című slágereikbe. Frank Infante a sajtónak elmondta, hogy ők is szerettek volna a gálán muzsikálni, de ezt Debbie Harry megtagadta tőlük. Igaz, hogy távozásuk után a névhasználat miatt perben álltak a zenekarral.
Az 1991-ben elhunyt felejthetetlen trombitás, Miles Davis nagyságát Herbie Hancock méltatta. A jelen lévő családtagjai közül Davis lánya, Cheryl azt mondta, hogy az apja megváltoztatta a Rock and Roll Hall of Fame-et. De nemcsak azt, hanem munkásságával a rockzene egész fejlődésére mély hatással volt. Hancock, Jack DeJohnette dobos, Marcus Miller basszusgitáros és Mike Stern gitáros társaságában eljátszotta az In a Silent Way, a Tutu és a Jean Perre című dalokat.
Sting a nem előadói kategória díjazottjait: Herb Alpertet és Jerry Moss-t köszöntötte, akik 1962-ben 100 dollárral indították az A&M Records-t, amely olyan bandák és előadók pályafutását segítette, mint a Police, a Supertamp, John Hiatt, Cat Stevens és Herb Alpert csapata, a Tijuana Brass.
A Sex Pistols távolmaradásával tüntetett, persze mi keresnivalója is lett volna ezeknek a polgárpukkasztó punk-zajongóknak itt a zene ünnepén. A Rolling Stone alapító-szerkesztője, Jann Wenner a miheztartás végett azért felolvasta azt a fröcskölődő (helyesírási hibákkal ékesített) levelet, amelyet a banda tagjai a netre korábban már kitettek. Mindössze egy lemezt adott ki a Sex Pistols (és a The Great Rock and Roll Svindle filmzenei albumot) a többit szerencsére megúsztuk, de úgy látszik ennyi is elég volt a halhatatlanságukhoz. Talán várhatott volna a beiktatásával még vagy 100 évet a 700 fős szakembergárda!
Végül a Lynyrd Skynyrd (képünkön), a southern rock kiválóságai is a Dicsőségcsarnok tagjainak sorába léptek Kid Rock ajánló szavaival. 1977-ben a zenekar tagjai közül Ronnie Van Zant énekes, Steve Gaines gitáros és Cassie Gaines háttérénekesük egy repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. Az együttes azonban nem adta fel, Ronnie-t öccse, Johnny Van Zant próbálta meg helyettesíteni. Ronnie özvegyének, Judynak a szavai szerint senki nem szolgált rá jobban arra, hogy itt lehesen, mint a férje Ronnie Van Zant. A Free Bird című daluk eljátszásánál égtek a fejek fölé tartott öngyújtók lángjai, majd jött a Sweet Home Alabama című világslágerük, amelynél Kid Rock is bekapcsolódott.
Az ünnepségről készült felvételt az amerikai VH1 televízió március 21-én sugározza.
Géczi László



