
Most egy olyan énekes tisztelte meg legújabb koncertlemezével Magyarországot, aki az elmúlt másfél évtizedben amúgy is sokat köszönhetett kis hazánknak: nem nehéz kitalálni, hogy Chris Farlowe-ról van szó.
A "zord külső bombahangot takar" eszme megtestesítőjének sokadik virágzása ugyanis éppen abban az időben kezdődött, amikor 1993-ban először járt Magyarországon. Akkor, az azóta sajnálatosan megsemmisült városligeti Globe Színházban lépett fel Roy Harrington együttesével, és azzal egy időben jelent meg a nagy visszatérést jelentő Waiting In The Wings című albuma. De akkor már készülődött a Colosseum is, és két évvel később a 60-as évek végének legnagyobb brit progresszív-jazz-rock bandája is eljutott hozzánk, a szintén néhai , szintén máig nem tisztázott körülmények között a tűz martalékává vált Budapest Sportcsarnokban adtak felejthetetlen koncertet, Farlowe-val az élen. (Bár már számtalanszor leírtuk, mégis jó megismételni: az 1995. május 13-i buli után döntötte el a "Kolcsi", hogy a "még egyszer, utoljára" helyett együtt maradnak, és bár azóta szomorúan kellett tudomásul vennünk Dick Heckstall-Smith 2004. decemberében bekövetkezett halálát, az együttes, immár Lady Barbara Thompson szaxofonjátékával, azóta is ereje teljében muzsikál...)
Azt követően a jó öreg Chris, - tavaly októberben volt 65 éves - akinek pocakja lassan hangjával vetekszik, ellenben már nem festi szőkére-vörösre ősz haját, szinte állandó retúrt váltott Magyarországra, szólóban és a Colosseummal egyaránt. És egyik fellépését, amelyre 2000 júniusában Pakson a Gasztroblues-fesztiválon került sor, most megörökítette kedvenc második hazája tiszteletére, Hungary For The Blues címmel. Az Önök Rock-történészének külön öröm, ugyanis ez volt az egyetlen magyarországi Farlowe-buli, amire nem jutott el - most már ez sem hiányzik...
Chris ezen a CD-n is bizonyítja, hogy neki abszolúte mindegy, hol lép fel: a Globe-ban, az intim Darshanban, a Budai Vár Oroszlános Udvarában, a Petőfi Csarnokban, a BS-ben, vagy egy sörös-boros-pörköltös-halászleves fesztiválon - hozza a formáját. Természetesen nem hiányozhatnak a Hungary For Blues-ról a nagy Farlowe-klasszikusok, köztük a Stormy Monday, az Out of Time, amellyel éppen 40 éve, 1966-ban vezette először és feltehetően utoljára az angol toplistát, és amely soul-osabban szól, mint valaha vagy az All Or Nothing, a Small Faces világsikere. Most is élvezhetjük öblös mélységeit, és magasba sikló hangfutamait, valamint azt a pimaszul szellemes-szenvedélyes skat-elést, amit fehér rockénekesek közül egyedül ő tud, a Tough On Me, Tough On You-ban vagy a The Guitar Don't Lie-ban. (Azért gitárosa, Norman Beaker sem éppen a "nyeretlen kétéves" kategória, de őszintén, szokott ő dilettánsokkal együtt muzsikálni?). A közönség tapsa az egyetlen kíséret egy másik kedvenc, az I Think It's Gonna Rain Today-ben, de beindítja a sokaságot a Who's Been Sleeping In My Bed is. A 14 dalból 12 felvétele Pakson készült, csupán az utolsó kettőt, a Handbags and Gladrags-et, valamint a Rock and Roll Soldiert rögzítették egy németországi bulin - ott ugyancsak nagyon szeretik őt.
Chris Farlowe, aki eddig kilencszer adott koncertet nálunk, utoljára a Colosseummal 2004-ben, ezzel belépett azoknak a rock-előadóknak a sorába, akik magyarországi koncertjüket hivatalos lemezen is megőrizték az utókornak és megelőzte szólóban a Colosseumot, holott tőlük is van már "elvi ígéret" egy "live in Hungary"-re. (Lehet, hogy a bőség zavara késlelteti a lemezt, addig kénytelenek vagyunk néhány "illegális" felvételen visszahallgatni a Nagy Hatost - és magunkat).
Az első ilyen lemez már 23 éves: a Manfred Mann's Earth Band követte el 1983-ban, BS-buliját nyújtva át rajongóinak, két év múlva Nico "történelmi", Pecsa-beli fellépéséről készült a Behind The Iron Curtain, borítóján a Parlament épületével (három évvel később a Christa Pa:ffgen néven, egyes források szerint Budapesten született énekesnő már nem volt az élők sorában, egy évre rá pedig a Vasfüggöny is lehullott), de külön, ma már ritkaságnak számító lemezen jelent meg pécsi koncertje is. Ugyancsak "vasfüggöny mögötti" produkciót rejtenek John Mayall azonos című, 1985-ös albumának barázdái: a brit blues egyik atyja először a Kisstadionban és Szegeden lépett fel, ma már ő is több mint féltucatszor fogadhatta a magyar közönség üdvrivalgását. És persze nem feledkezhetünk el a Queen Magic című lemezéről és filmjéről, az 1986-os Népstadion-koncert emlékeiről. A XXI. században már született egy csodálatos lemez budapesti koncertről: Steve Hackett 2002-es Petőfi Csarnokbeli akusztikus estje Hungarian Horizons címmel, ami dupla CD-n került forgalomba és ugyancsak tőle egy koncert DVD is Once Above a Time címmel, amelyet szintén a Pecsában vettek fel.
Chris Farlowe továbbra sem óhajtja megérdemelt nyugdíjas éveit tölteni, a tavalyi, meglehetősen sűrű éve után az idén sem adja alább a turnékat. Áprilistól ismét Beakerékkel indul körútra Angliában, illetve Németországban. De ez csak a kezdet: remélhetőleg belefér terveibe Magyarország - akár Normanékkal, akár a Colosseummal, mindegy, várjuk szeretettel!



