Jól bánnak a Grammy-osztó Los Angeles-i zeneítészek manapság Sonny Rollins-szal, a jazz egyik élő legendájával. A 75 éves tenorszaxofonos tavaly életművéért vehetett át arany gramofont, az idén pedig a legjobb jazz instrumentális szólóért jelölték.

Sokan megkérdezik a veterán muzsikust, hogy amikor hosszú rögtönzéseit játssza, hogy olyankor mi jár az agyában. Rollins erre így felelt nemrégiben egy New York-i jazzoktatói kongresszuson: "Amikor legjobb szólóimat játszom, rendszerint biankó az agyam. Olyan, mintha transzban lennék. Előfordul, hogy a többi bandabeli fickó figyelmeztet, hogy itt az idő lemenni a színpadról."

A mostani Grammy-jelölést a Why Was I Born? című darabjáért kapta, amely a Without A Song: The 9/11 Concert című élő albumán hangzik el. Az elmúlt 20 évben ez volt az első koncertlemeze. Az előadást alig négy nappal azután tartották Bostonban, hogy Rollins közeli szemtanúja lehetett a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásoknak, és az amerikai Nemzeti Gárda egységei mentették őt ki manhattani lakásából, amely alig hat háztömbre volt az összeomlott World Trade Center-ikertornyoktól. Rollins felesége, egyben menedzsere, a 2004-ben elhunyt Lucille biztatására vállalta el az akkori koncertet.

A harlemi születésű Rollins örök hálával tartozik feleségének, aki rávette annak idején, hogy nyilvánosan beszéljen drogfüggőségétől, hogy ne szégyellje, miután sikerült úrrá lennie ezen a bajon. Annál is inkább megrázó volt neki ez az élmény, mert jó néhány kortársát, mint Billie Holyday-t vagy Charlie Parkert a kábítószer vitt el idő előtt, és hosszú ideig nem tudott belőle kilábalni Miles Davis sem, akivel Rollins egyik korszakalkotó lemezét az 1952-ben megjelent Diget készítette. Parkerre különösen jó szívvel emlékszik vissza, mert a "Madár" (Bird) 1953-ban, miután készítettek néhány közös felvételt, azt ajánlotta neki, hogy inkább keressen magának más bandát.

"Hazudtam neki, azt mondtam, hogy nagyon jól érzem magam mellette, pedig nem így volt. Ő azonban rájött erre, láttam a tekintetéből. Sajnos nem volt elég erős ahhoz, hogy ő maga leálljon a droggal, de nem akart maga körül egy egész zombi-generációt felnevelni. Ez nagyon fontos pillanat volt az életemben, hogy ne hagyjak semmilyen idegen dolgot beférkőzni abba, amit csinálok" - mesélte Rollins.

A fehér szakállas muzsikus jól döntött: azóta olyan klasszikus lemezeket készített, mint a Saxophone Colossus, a Way Out West, vagy a The Bridge. Még a rockzenében is letette a névjegyét: ő fújja a szaxofont a Rolling Stones 1981-es remek Tattoo You című lemezén a Slave, a Neighbours és a Waiting For A Friend című számokban. Zenéjében sokat segítettek neki különböző spirituális utak, mint a Rózsakeresztesek filozófiája vagy a jóga.

"Ezek olyan időtlen dolgok, amelyeket, ha az ember egyszer megtanul, egész életében magával hordozhat. Nekem is segítettek a túlélésben azzal, hogy kötődhettem néhány, a materializmuson túli értékhez" - mondta Sonny Rollins.

Rhythm-and-Love  

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.