
Nagy igazságtétel történik ezzel a díjjal: olyan művészekről van szó, akik, bár meghatározói voltak a XX. század populáris zenéjének (és általában a Zenének), nem jutottak el vagy éppen csak az arany gramofonig, amelyet a zene Oscar-díjának tekintenek.
A Cream elismerésében nyilván fontos szerepet játszott, hogy tavaly előbb Londonban a Royal Albert Hallban, majd New York-ban, a Madison Square Gardenben tartottak, 37 évvel a trió feloszlása után felejthetetlen koncerteket, amelyeket CD-n és DVD-n is megörökítettek. 1966 és 1968 közötti aktív pályafutásuk során nem találták őket érdemesnek a Grammy-re, és a tagok közül egyedül Eric Claptont tüntették ki - igaz, őt 16 alkalommal.
David Bowie, a rock talán legnagyobb "átváltozó művésze", aki úgy próbált ki az évtizedek során mindig új stílust, hogy közben azonnal rá lehetett ismerni hamisítatlan hangjára, eddig mindössze egyetlen Grammy-t kapott, azt is 1984-ben, a legjobb videoklipért. Tény, hogy e műfajnak is nagymestere lett rövid idő alatt, de azért lehet, hogy a Space Oddity-ra, a Ziggy Stardustra, a Low-ra, vagy az Ashes To Ashes-re többen emlékeznek, hogy a legújabb, szintén kiváló munkáiról, mint az Hours, a Heathen, vagy a Reality, ne is beszéljünk.
Némi mentsége a Grammy-bizottságnak, hogy amikor Robert Johnson élt és felvételei megszülettek, a Grammy, mint olyan, még nem létezett. (Johnson 1938-ban halt meg, az első Grammy-ket pedig 1959-ben osztották). Ezzel szemben az utóbbi években ismét megnőtt az érdeklődés a Mississippi Delta Blues megújítója iránt, egyrészt Eric Clapton két tisztelgő lemeze, a Me and Mr. Johnson, és a Me...Sessions, valamint Martin Scorsese és társai blues-sorozata nyomán.
Ugyancsak életmű-díjat, Trustee’s Awardot kap Chris Blackwell. A díjjal, amelyet a lemeziparban dolgozó nem előadóművészek kapnak, azt a producert tüntetik ki, aki még a 60-as években megalapította az Island Records kiadót, és ha semmi mást nem tett volna, mint a Traffic elindítása és Bob Marley felfedezése, már megérdemelte volna a díjat. De nála dolgozott többek között a Free, az Emerson, Lake and Palmer, az Osibisa, Cat Stevens, valamint egy ideig Tom Waits és a U2 is.
Ugyanezt a díjat kapja posztumusz a négy éve elhunyt legendás hangmérnök Tom Dowd, aki atommérnökből lett a stúdiók varázslója. Az ő keze nyomát őrzi John Coltrane, Ornette Coleman, Ray Charles, Aretha Franklin számos felvétele, de dolgozott a Creammel is, és ő irányította Clapton együttesének, a Derek and The Dominoes-nak híres 1970-es dupla albumát, a Layla and Other Assorted Love Songs-ot.
Az idei Grammy-gálát február 8-án rendezik a Los Angeles-i Staple Centerben.
R&L



