
"Minden nap újabb lehetőség az isteni kereséshez, hogy felfedezzük azokat a csodálatos érzéseket, örömöket és élményeket, amelyeket Isten adott nekünk. Csodálatos dolog emberi lénynek lenni. Hiába látjuk a sok őrültséget a CNN-en, még mindig gyönyörű dolog nevetni, sírni, ízlelni, érinteni. De néha egy-egy nagy fájdalom is igen ihlető lehet."
Az új lemez már a harmadik azoknak a kollaborációs albumoknak a sorában, amely 1999-ben a Santanának nyolc és fél Grammy-díjat hozó Supernaturallal kezdődött, majd három évvel később a Shamannal folytatódott. És a közreműködők köre egyre szélesebb, egyre változatosabb - Carlos régi hívei rosszalják is egy kicsit némelyik sztárvendéget. (Most többek között az OutKastos Big Boion, Steven Tyleren, a Los Lonely Boys-on, Joss Stone-on, Bob Bice-on és Kirk Hammetten a sor).
Ő azonban úgy véli: az életben, ha az ember úgy akarja, "nagyon szélesre tárulhatnak előtte az ablakok", és ő nemcsak szórakozásból játszik egyre többféle muzsikussal, hanem azért is, hogy szélesedjen a látóköre, ne "rekedjen meg". Bár Santanáról a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne azt mondani, hogy "szűk körben mozog". Még jóval a nagy áttörés előtt, 1968-ban játszott Mike Bloomfield és Al Kooper szupergroupjában, amelynek legendás koncertjeit a Live Adventures című dupla lemezen örökítették meg. Később dolgozott olyan nagyszerű jazz-muzsikusokkal, mint Alice Coltrane, Mahavishnu John McLaughlin, Wayne Shorter vagy Herbie Hancock, és készített felvételeket Buddy Guy-jal is. Azt vallja: valamennyien földi muzsikusok, miért is ne találhatnák meg a közös hangot?
Aki volt az elmúlt években Santana-koncerten - például a budapesti Papp László Arénában - láthatta, hogy Carlos, 60-hoz közeledve is ugyanolyan energiával és szívvel játszik, mint régen, az évek múlását legfeljebb hajának ritkulása jelzi - ezért hord már évek óta kalapot, vagy pedig színes fejkendőt. "Belül ma is 17 éves vagyok. Még mindig tudni akarom, milyen az íze a franciázásnak, annak, amikor megfogjuk a másik kezét, milyen az, amikor a Grand Canyonnál hallja az ember a szellemek hangját. Soha nem akarom, hogy egy belső hang azt mondja: "Itt voltál, ezt tetted..."
Santana, aki 32 éve él együtt feleségével, Deborah-val, három gyermek, egy fiú és két lány apja. Soha nem turnézik 3-5 hétnél hosszabban, mert fontos neki a család. Pedig már legkisebbik, 15 éves lánya is ott tart, hogy nem annyira az apa véleményére kíváncsi, ha valami problémája van, hanem csupán azt akarja, hogy meghallgassa őt. Carlos szerint sok rock-sztár azért merül bele a drogba, mert egy idő után annyira azonosul a produkciójával, hogy képtelen belőle kilépni.
Jövőre egy nagyszabású spirituális estet tervez Denverbe, amelyre meghívja Desmond Tutu dél-afrikai püspököt, egykori polgárjogi harcost, a Dalai Lámát és más Nobel-békedíjasokat.
Mit jelentenek neki a 60-as évek, Woodstock és vidéke? Ahogyan koncerteken is elmondja: "Testem együtt rezonál King Curtisszel, Bob Dylannel, Marvin Gaye-jel, John Lennonnal, Bob Marley-val, Jimi Hendrix-szel, a The Doors-szal, dézek is tőlük. A 60-as évek gyermeke vagyok, de nem úgy tekintek a múltra, mint ami már örökre lepergett. A java még ezután jön."
Volt egy több mint 10 éves időszak, amikor Santanát sokan leírták, bár élőben akkor is élmény volt minden fellépése. Hat évvel ezelőtti "nagy visszatérését" csak Tina Turneréhez tudja hasonlítani, akit a mai napig imád, "mint énekest, előadót, személyiséget, túlélőt". Tina legnagyobb erényének pedig azt tartja, hogy éreztetni tudja a közönséggel azt, amit ő érez. Erre Carlos Santana is képes, amikor ihletett ujjakkal nyúl gitárja húrjaihoz.
R&L



