
Az 55 éves dobos-énekes-színész úgy nyilatkozott, hogy szívesen visszaül a dobokhoz, ha Peter Gabriel visszaveszi ez alkalomból a mikrofont. Annak idején ugyanis Collins, aki nem volt alapító tagja az együttesnek és csak 1971-től Nursery Cryme című harmadik Genesis-albumtól szerepelt benne, kényszermegoldásként lett szólista.
Gabriel 1975-ös távozása után több mint 400 énekest hallgatott meg az együttes Peter pótlására, de végül egyikük sem tetszett, és úgy döntöttek: a vokálokban korábban is jeleskedő Phil lesz a legjobb megoldás. Így lépett elő Collins a színpad hátsó részéről frontembernek, miközben a lemezeken továbbra is ő dobolt, de koncerteken "pótdobosokkal" tudtak csak fellépni. Igaz, ezek a "tartalékok" olyanok voltak, mint Bill Bruford, a brit progresszív rock legnagyobb ütőse, vagy Chester Thompson, aki többek között Frank Zappa és Santana együttesében, valamint a Weather Reportban is játszott. A Genesis-koncertek egyik csúcspontja ettől kezdve az volt, amikor Collins is visszaült a dobokhoz és a két ütős párbajozott egymással - ezt a produkciót mostani turnéján is bemutatja, "előzenekar" helyett...
Phil szerint a Genesis tagjai között ugyanolyan jó a viszony, mint 30 évvel ezelőtt, még akkor is, ha már jó ideje nem játszanak együtt, éppen ezért elvileg semmi akadálya egy közös bulinak.
A Genesis nagy ötöse - Gabriel, Collins, Steve Hackett gitáros, Mike Rutherford basszusgitáros és Tony Banks dobos - utoljára 1982-ben jött össze, amikor Milton Keynes-ben léptek fel, hogy kisegítsék az első WOMAD-fesztivál miatt az anyagi csőd szélére került Peter Gabrielt. Érdekes módon az öt muzsikus csak elvétve vett részt valamelyikük szólólemezén, ilyen kivétel volt Steve Hackett 1975-ös első önálló munkája, a Voyage of The Acolythe, amelyen Gabriel kivételével valamennyien játszottak, vagy Peter 1980-as, III. számú albuma, amelyen Collins dobolt. Ugyanakkor soha nem adtak csámcsogni való témát a sajtónak az egymás közti ellentétekről.
Az ifjú korában sem szépségével hódító Phil Collins utoljára az 1991-es We Can Dance című albumon szerepelt a Genesis-szel, és az azt követő világturnék után szállt ki a bandából. Önálló karrierje már 1979-ben elkezdődött a Brand X jazz-rock bandával, majd 1981-ben debütált, mint szólista a Face Value című albumával, amelyen védjegydala, az In The Air Tonight is szerepelt. A legsikeresebb szólólemeze azonban az 1985-ös No Jacquet Required volt. Abban az évben szerepelt a Live Aid mindkét, londoni és philadelphiai koncertjén. Közben producerként és session-zenészként is egyre többet dolgozott, többek között Eric Clapton és Robert Plant mellett is. Számos filmben szerepelt, legjobb alakítása az 1988-as Buster volt, a nagy angliai vonatrablás egyik tettesét játszotta. Oscar-díjat azonban nem színészként, hanem zeneszerzőként kapott a Tarzan című Disney-rajzfilm betétdaláért.
R&L



