A "sohase mondd, hogy soha" elv a rock-bizniszben is érvényes. Senki nem gondolta volna, hogy John Fogerty egyszer még visszatér a Fantasy Records-hoz, amellyel három évtizeden át pereskedett.

Igaz, a Creedence Clearwater Revival alapító-frontemberének ehhez meg kellett érnie, hogy a Fantasy-t megvásárolja a Concord Music csoport, és ezzel véget vethettek annak az áldatlan szerzői jogi vitának, amely nemcsak anyagilag érintette érzékenyen az eredeti szerződését 1972-ben felbontó Fogertyt, hanem még olyan hátulütője sem volt, hogy nem játszhatta a régi Creedence-dalokat, amelynek túlnyomó többségét ő szerezte. Ráadásul még társaival, az 1990-ben elhunyt gitáros bátyjával, Tommal, valamint a basszusgitáros Stu Cook-kal és a dobos Doug "Cosmo" Clifforddal is összeveszett, mert ők a Fantasy pártjára álltak. Sérelmezték ugyanis, hogy John ki akarja sajátítani magának az egész Creedence-t, amely azért mégiscsak egy négytagú banda volt, kiváló, másokkal aligha "csereszabatos" muzsikusokkal. (Hogy mást ne említsünk, Cook-ot egy 1970-es Melody Maker-szavazáson a világ öt legjobb basszusgitárosa közé sorolták Jack Bruce, John Paul Jones, John Entwhistle és Leo Lyons (Ten Years After) mellett... ). A szakítás olyan mértékű volt, hogy Fogerty még akkor sem volt hajlandó közösen fellépni a többiekkel, amikor a Creedence 1997-ben bekerült a Rock and Roll Dicsőségcsarnokába.

Közben 1985-ben még külön pert is folytatott Saul Zaentz-el a nagy sikerű visszatérő albuma, a Centerfields kapcsán: egyrészt két dalban, a Mr. Greedben (Mr. Kapzsi), és a Vanz Kant Danz-ban  nem is túl finom célzásokat tett a muzsikus egykori főnökére, ráadásul Zaentz azt is megpróbálta bebizonyítani a törvény előtt, hogy Fogerty önmagát plagizálta új nagy slágerében, a The Old Man Down The Roadban, amely túlságosan is emlékeztetett egy korábbi nagy Creedence-sikerre, a Run Through The Jungle-ra. 2000-ben egy brit szakíró már arra a kijelentésre ragadtatta magát mely szerint "csak az utókor dönti el, hogy Fogerty-re zenéje vagy perei miatt emlékszünk-e majd".

Azért szerencsére ez a kérdés sokkal egyértelműbb, mert John Cameron Fogerty, aki május 28-án töltötte be 60. életévét (ír eredetű neve - nomen est omen - "törvényen kívülit" jelent) egyszer s mindenkorra beírta nevét a rock-történelem legfényesebb lapjaira. Azóta sem volt olyan banda, amely olyan tökéletesen tudta volna egyesíteni a rock and rollt, a bluest, a country-t és a soult, mint az 1967 és 1972 között működő CCR, sőt, még a 60-as évek pszichedelikus hangzása sem állt tőlük.

Fogerty szerzeményei, földrengés-szerű, szenvedélyes hangja/üvöltése, ihletett gitárjátéka, az egész Creedence-hangzás mind maradandó értékek a műfaj szerelmesei számára: a világ szegényebb lenne a Proud Mary, az Up Around The Bend, a Bad Moon Rising, a Have You Ever Seen The Rain, a Long As I Can See The Light, vagy a Born On The Bayoo, Down On The Corner, a Keep On Chooglin’, a Pagan Baby, a Looking Out My Backdoor  nélkül.

A vietnami háborútól elválaszthatatlan az amerikai katonák két kedvence, a Who’ll Stop The Rain és a Fortunate Son (Ez utóbbi a Forrest Gumpban hangzik el). És akkor még nem szóltunk nagyszerű átirataikról: A Screamin’ Jay Hawkins-féle I Put A Spell On You-nak az egyik legördögibb változatát játszották, játékossággal tették tele Ledbelly Cottonfields-ét, igazi lebegő tánc lett Marvin Gaye I Heard It Through The Grapevine-jából, valóságos droglövés a Suzie Q (nem véletlenül hangzik fel Coppola Apocalipszis, most-jának egyik rémálomszerű jelenetében. A fekete rhythm-and-blues "shoutereket" is megszégyenítette Fogerty a Ninety-nine and A Half, vagy a The Night Time Is The Right Time előadásával, de nem kellett szégyenkezniük Bo Diddley Before You Accuse Me-jének, vagy az ifjú Elvis Presley által sikerre vitt Arthur Crudup-dal, a My Baby Left Me verziójával sem. Fogerty gitárjátéka is iskolát teremtett, követői között említhetjük Bruce Springsteent és Mark Knopflert is és akkor még nem említettük a több millió amatőr gitárost, akiknek azokban az években - és még sokkal később is - ugyanolyan kötelező volt "Kredencet" nyomni, mint Beatlest, vagy Shadows-t. Amikor 2003-ban a Rolling Stone összeállította minden idők legnagyobb gitárosainak 100-as listáját, a Creedence vezetőjét a 40. helyre rangsorolta.

Most, hogy Fogerty végre hozzájuthatott saját dalaihoz, elkészült egy 25 számos életmű-lemez, a The Long Road Home: The Ultimate John Fogerty-Creedence Collection címmel.  A november 1-én megjelenő albumon a nagy klasszikusok mellett hallhatók lesznek az újabb Fogerty-szerzemények, köztük a 2004-es háborúellenes dal, a Déjá Vu (All Over Again) is. A lemez egyik fénypontja az 1971-es Creedence-sikerdal, a Hey Tonight elő változata, ami erősen különbözik az eredetitől, mivel akkor a stúdióban John egymaga énekelte az összes háttérszólamot.

Azt hihetnénk, hogy most már végleg béke van JCF körül. Sajnos nem így van - továbbra is pereskedik. Ezúttal Cookot és Cliffordot citálta bíróság elé, mert két volt társa Creedence Clearwater Revisited néven lép fel, természetesen a régi nótákkal...lehet, hogy nekik is egy olyan "reunion" kellene, mint a Creamnek, hogy megnyugodjanak?

Rhythm-and-Love 

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.