Zenei installációvá alakított át Stockholmban egy leszerelt festékgyárat David Byrne. A Talking Heads egykori alapító-énekese egy régi víziorgona körül építette fel csövekkel és huzalokkal a Playing The Buildinget, amelyet bármelyik látogató "megszólaltathat" november közepéig.

Az installáció különlegessége, hogy az orgona billentyűit Byrne összekötötte olyan műanyag csövekkel, amelyek levegőt pumpálnak a gyár szellőző nyílásain keresztül, és ez mindenféle sípoló hangot ad ki, de ez a levegő mozgatja azokat a kalapácsokat is, amelyek lesújtanak a vasoszlopokra. Ugyancsak levegő indít be négy, a mennyezetre szerelt motort is.

 A gyárban, amelyet 1889-ben alapítottak, eredetileg fegyver, majd mezőgazdasági gépgyártásra, fülsiketítő a kakofónia. "Nagyon demokratikus ez a hangszer, mindenkit ugyanarra az amatőr szintre süllyeszt le" - mondta a skót muzsikus, aki maga is részt vesz "megszólaltatásában".

 A skóciai születésű, 53 éves Byrne a legsokoldalúbb tagja volt a New York-i újhullám egyik legfontosabb zenekarának, a Talking Heads-nek. A punkot és a modern kortárs elemeket ügyesen ötvöző zenekar 1977-től a 90-es évek elejéig működött - 1992-ben ők avatták fel a rock-zenekarok közül a Budapest Sportcsarnokot, de addig nálunk szinte ismeretlen muzsikájukat meglehetős értetlenséggel fogadta a közönség, nem is szólva a "szaksajtóról", amely "lediszkózenézte" produkciójukat  - ez idő alatt a műfaj olyan kiváló lemezeit alkották meg, mint a Remain In Light (1980), a Speaking In Tongues (1983) és a Naked (1988). 

David azonban már a "Beszélő Fejek" idején is érdeklődött más zenei műfajok, továbbá a film és a fotózás iránt is. 1985-ben részt vett Philip Glass Songs For The Liquid Days című dalciklusának felvételén, 1986-ban ő írta és rendezte a True Stories című filmet, amelyben a főszerepet és a zenét is magára vállalta. A legnagyobb sikert egy évvel később a Bernardo Bertolucci rendezte Az utolsó császárral érte el: a japán Szakamoto Rjucsival (a Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence egyik főszereplőjével) közösen megkapta a legjobb zene Oscar-díját. Később is gyakran hívták filmdalok komponálásához, például az ő zenéje szól Oliver Stone Tőzsdecápák- jában is. A természeti népek spirituális rítusairól szól 1989-ben forgatott dokumentumfilmje, az Ile Aiye.

Szólómunkáiban gyakran fordult Afrika és a dél-amerikai indián őslakosok zenéjéhez, ezt a hatást tükrözik a Rei Momo (1989), a The Forest (1991) című lemezei. Mellesleg ki nem állhatja a "világzene" kifejezést, mert szerinte ugyanolyan lekicsinylő, mint az "egzotikus". Mindazonáltal létrehozta a Luaka Bop lemezkiadót az angolszász/nyugati világon kívül eső muzsikusok felkarolására. Sikeres fotós is, akinek képeit, gyakran hangzó installációk részeként a világ minden táján bemutatták már. A 2003-ban megjelent Envisioning Emotional Epistemological Information című könyve/DVD-je a számítógépes képzőművészetbeli jártasságát is mutatja. 

Legújabb albuma, a Grown Backwards, tavaly jelent meg (részlet a Hangárban), amelyen vonóskar és operaária is hallható. Augusztusban véget ért turnéján a Tosca Strings kísérte és a kritikák szerint élete legjobb élő fellépéseit produkálta. És természetesen, a stockholmi happeningen felbuzdulva, a jövőben további installációkat tervez.

David Byrne 1995-ben Budapesten is fellépett a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán. Koncertjének legnagyobb szenzációja a Rolling Stones-féle Sympathy For The Devil "ős-zenévé" való átalakítása volt.

Rhythm-and-Love

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.