
A korongon látható felvételek a kaliforniai Jam fesztiválon és az Ontario Speedway rendezvényen készültek 1974-ben, ahol több mint 200 ezren látták a zenekart.
Emlékeztetőül a Deep Purple 1973-1975 közötti 3. felállása: Ritchie Blackmore gitár, Jon Lord billentyűk, Ian Paice dob, Glenn Hughes basszusgitár-ének és David Coverdale ének.
Coverdale, a "vidéki" fiú, az 1973 novemberében, Montreux-ben felvett Burn című albumon remekül debütált, akkor úgy tűnt, hogy megtalálták benne Ian Gillan utódját, de korai volt az öröm. Már a stúdiómunkák során, de különösen a turnékon bebizonyosodott, hogy túl nagy és egészségtelen a rivalizálás Hughes, - aki szintén remekül énekelt - és Coverdale között. Az albumot különben nagyon jól fogadta a közönség, hiszen Angliában 3., Amerikában pedig 9. helyezett volt.
Igazi szupersztárként járta a banda a világot, majd adózási problémák miatt Kaliforniában telepedtek le, míg a menedzsereik Európából, de nem Angliából próbálták a fiúkat irányítani. A zenészek közötti viszony azonban egyre romlott, Blackmore már ebben az időben "beleszerelmesedett" az Elf énekesének, Ronnie James Dio-nak a hangjába, aki majd 1975-ben énekel is a Ritchie Blackmore’s Rainbow című saját albumán.
John Lord, régi cimborájával, Tony Ashtonnal a londoni Palladiumban adott két koncertet és csatlakozott hozzá Ian Paice is. Ez azt mutatja, hogy szűknek érezték a "Mély Bíbort".
A rajongótáboruk a belső harcokból nem sokat sejtett, mert azt hallotta, hogy a Deep Purple Münchenben felveszi a Stormbringer című új albumát, amely 1974 decemberében jelent meg. Azt nem lehet mondani, hogy bukás lett volna ez a lemez üzletileg, mert az angliai 6. hely és a tengerentúli 20. pozíció mögött volt forgalom, de zeneileg kétségtelenül sokak számára csalódást jelentett. Kicsit túlzásba vitték rajta a balladákat, bár vannak, akik kimondottan ezekre ficcannak.
A most kiadásra kerülő 119 perces DVD-n szereplő amerikai koncertek után visszajöttek a fiúk Európába, ebben a felállásban az utolsó koncertjüket a párizsi Olympiában adták 1975. április 17-én. Ritchie Blackmore a buli végén ripityára törte a gitárját és hosszú időre otthagyta a bandát. Ian Paice szétrúgta a dobfelszerelését, a Deep Purple menthetetlen volt, hamarosan megkezdődött a harc az utódlásért, de ez már a banda történetének egy újabb fejezete.
A Live In California ’74 DVD tracklistája és egyebek:
1. Intro
2. Burn
3. Might Just Take Your Life
4. Lay Down, Stay Down
5. Mistreated
6. Smoke On The Water
7. You Fool No One / The Mule
8. Space Truckin’
9. Highway Star
10. Burn (alternatív kamerákkal)
11. Might Just Take Your Life (alternatív kamerákkal)
12. Szuper 8 mm-es filmösszeállítás
13. Highway Star (összeállítás a Deep Purple 72/73-as koncertjeiből)
14. Fotógaléria
Géczi László



