
Márpedig a lázadás egyik legjobb eszköze ötven év elteltével is a rock, hiába vannak trilliárdos multik és manipulált slágerlisták. Ennek egyik legújabb példáját hozta a chicagói Disturbed metál-együttes.
A klasszikus erőtrió - gitár, basszus, dob - úgy vált azzá a "zavaró tényezővé", ami lett, hogy Dan Donegan gitáros, Mike Wengren dobos és Fuzz basszusgitáros (aki azóta távozott a csapatból) énekest kerestek és 1997-ben találtak rá az ő emberükre David Draiman személyében. David esete akár tipikusnak is mondható: mélységesen vallásos családban nőtt fel, és ezt egyre inkább béklyónak érezte - olyannyira, hogy öt középiskolából rúgták ki indecens magaviselete miatt. A rosszfiú hamar élére állt a csapatnak, és mire egy demó-felvételük alapján a Giant Records szerződést kötött velük, már jelentős rajongóhadat tudhattak maguk mögött Chicago déli negyedeiben.
2000 márciusában jelent meg első albumuk, a The Sickness, és rossz közérzetük totális sikert aratott a következő évben, amikor az Ozzfest nagyszínpadán düböröghettek. Szerepeltek egy, a Faith No More munkássága előtt tisztelgő lemezen, majd 2002-ben jelent meg a második albumuk, a Believe. Tavalyi turnéjukat a Music As A Weapon címmel örökítették meg, az idén szeptemberben pedig egyórás, ambiciózus zenét tartalmazó, harmadik stúdióalbumukkal, a Ten Thousand Fisttel jöttek ki.
Már a borító is arról árulkodik, hogy a banda nem higgadt le, nem hirdet nagy összeborulást. A punk-metál stílusú rajz leginkább a 80-as években divatos "városi harcosokat" idézi, és maga a zene is, a szövegek is folytatják teljes erővel a korábbi "ökölharcot" és arcunkba vágják: "megint túléltünk egy istenverte napot....mi vagyunk, akik kinyitjuk agyadat/hagyd magad mögött a gyengéket és megszállottakat" (Ten Thousand Fists); "már nem félek, elárulták a hitem, túlságosan vak voltam, hogy lássam, mennyi mindent elloptak tőlem" (Deify), "hol kezdjem, a választások végtelenek, hogy tagadjam bűnömet" (I’m Alive); "adj egy pillanatnyi békét életünkben" (Sacred Lie), a "áldozataim sehová sem vezettek, a pokol még mindig túlzsúfolt" (Overburdened) és sorolhatnánk még.
Remekül illeszkedik ebbe a dörömbölésbe egy progresszív-rock klasszikus, amelynek egyáltalán nem ártott a metális átdolgozás: a Land Of Confusion a Genesis hatalmas sikere volt 1986-ban - biztosan sokan emlékeznek az "Uborka-szerű" gyurmaklipre, amelyben a rémálmok verítékében úszó amerikai elnök megnyomja a piros gombot - most a Desturbed majdnem jobbá varázsolta a dalt, mint az eredeti volt.
Persze nem a Genesis az egyetlen forrása a zenekarnak, amely követte az "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit" elvét. A Disturbed bevallottan merített a Judas Priest, az Iron Maiden és a Metallica muzsikájából, bár néha trash-hangokkal is riogatnak, de nyugodtan idevehetjük a Deep Purple-t és a Uriah Heepet is, különösen ami David énekét illeti, de még a Dream Theater hatása sem elhanyagolható. Mindezekből az összgyúrt hangokból erőteljes, élvezhető zene jön ki, a dalok nincsen "túlbeszélve", a leghosszabb darab sem több hat percnél, de inkább 3-4 perc közöttieket preferálják.
Különösen ajánljuk a csengő-bongón kezdődő, majd a legjobb dallamos HM/HR hagyományokat és gitáreffektusokat felidéző nyitó, címadó dalt, a Ten Thousand Fists-et, a szélvéspörgésű Guarded-et, a Deify-t, amelynek az elején George W.Bush elnök szavait halljuk a "szabad világról", a méltóságteljesen kétségbeesett Overburdenedet, a lemez legszebb felvételét, vagy a záró Avarice géppuska-sorozatát azoknak, akiknek nem baj, ha néha leveszik a DO NOT DISTURB táblát.



