
Bár nem mondható el, hogy mindig következetesen váltogatja őket, most egy "vidékiesebb" lemeze következett, megelőlegezve 60. születésnapját. Ez lett a Prairie Wind, amelyet a country-zene fővárosában, Nashville-ben vett fel.
Azért nem kell attól tartanunk, hogy a jó öreg Neil egyszer cowboy-kalapban és hegyes orrú csizmában nyomja majd a western-dalokat Las Vegasban, az ő, két gitárleütés után felismerhető stílusa uralja ezt a lemezt is, amelyen többek között régi barátnője, Emmylou Harris, és felesége, Pegi vokálozik. A lírai dalokba is visz, mint mindig, jó adag dögöt, és a keményebbek sem szenvednek szelídség-hiányban. Egészen döbbenetes viszont, hogy Young jellegzetes, magas, nazális hangja az elmúlt évtizedekben jószerével semmit sem változott, és akár össze lehetne keverni első lemezeinek dalait az elmúlt évek termésével, annyira egységes és következetes az életműve, ha leszámítjuk a 80-as évek elejének "elektronikus botlását", amelyből szerencsére pillanatok alatt kigyógyult.
"Késő éjjel az északi égen fények táncolnak/mint indián szellemek kik repülni tanítanak/beláthatsz a jövőbe de akár délibáb is lehetne/mintha a vén garázsban egy új autó pihenne" - énekli rocker-költőnk a címadó Prairie Windben, a lemez egyik legjobb dalában, amelyben blues-os és soul-os motívumok keverednek. A dal egyben emléket állít közelmúltban elhunyt apjának is, aki igen büszke volt fia pályafutására.
A kritika elragadtatással írt a The Painter című nyitódalról, amely egy képzeletbeli festőnőről, álmairól és önmagáról szól némi steel-gitáros lágyításokkal. "Vannak örök barátaim/nyomot hagytunk a hangban" - összegzi a mögötte álló hosszú utat. A No Wonder amolyan összegzése is lehetne ennek a bizonyos hangnak: az alap tipikus, erőszakosan lírai Young-akkord, amelybe mintegy alattomban úsznak bele olyan pszichedelikus elektromos gitárfutamok, amelyek mindig is megborzogtatják az embert. A dal egyébként egyfajta tisztelgés a nagy pályatárs, Willie Nelson előtt és felidézi 2001. szeptember 11-et (annak idején a Let's Roll című dalban örökítette meg azokat az utasokat, akik a negyedik eltérített repülőgépen szembeszálltak a terroristákkal, mielőtt lezuhantak Pennsylvaniában): "Ne küldjetek több gyertyát".
A Falling Off The Face Of The Earth, és az It's A Dream, amelyben vonóskar megszólal, a balladás Young-dalok vonulatába illeszkednek, ez utóbbi távolról emlékeztet a Helpess-re. És ha már régi és új párhuzamánál tartunk, akkor a szájharmonikával ékesített Here For You a Heart of Gold "leszármazottja, ha emlékszünk még rá 33 év távlatából. (Hogyne emlékeznénk, kötelező volt annak idején minden amatőr énekes-gitáros számára...).
Egy szomorkásan ironikus, de szeretettel teli rock-dalban emlékezik meg Neil a fehér rock "alapító atyjáról", Elvis Presley-ről, a He Was The Kingben. "Amikor utoljára láttam Elvist/Belelőtt egy színes tévébe/telefonok csörögtek egy rózsaszín hotelben/a többi már történelem". A befejezés pedig mintha kötődne az előzőhöz, amelyben megemlíti Elvis gospel-énekesi múltját is, valóságos vallásos himnusz, ihletett kórussal: "When God Made Me". De ne féljünk, hogy Neil valaha is előénekes lesz egy keresztény gyülekezetben, mert a dal eme ünnepélyesnek ható keretben inkább kérdez, mint hisz. "A vallásosoknak tervezett-e ő/vagy azoknak is, akik csak hisznek?/érzékeli-e a háborúkat/melyeket nevében kezdtek?". Ne feledjük, Young, annak ellenére, hogy a 60-as évek közepe óta Kaliforniában él, soha nem lett amerikai állampolgár. így bizonyos fokig "előkelő kívülállóként" szemlélheti a "neokon"-kurzust, miközben azért aggódik a körülötte lévő világért, amely nem hogy jobb lenne, mint ahogyan azt nemzedéke remélte, hanem egyre rosszabb lesz...
Különleges a lemez borítója is, amely, ha kinyitjuk a CD dobozát, egy kihajtható miniposzter a szövegekkel, és néhány tipikus "rocker-képpel" (50-es évek beli autó, akusztikus gitár), de látható egy komor vihar fotója is. Legelöl egy ruhát a szélben teregető nő, a fehér lepedőt, mint zászlót viszi a prériszél, hátul pedig a kiskamasz Neilt látjuk megsárgult, "prériszínű" fotón. Egy igaz embert hallunk, aki megharcolta az életet, és itt van, törhetetlenül, mint Kanada fenyőerdei, hogy jelenné vált múltjára tiszta szívvel és szemmel tekinthessen vissza.



