
Az 1979-ben alakult minneapolisi banda, amely nevét egy 50-es évekbeli dán társasjátékból vette (jelentése: Emlékszel?) popot és a punkot egészen sajátos módon vegyítette, Bob Mould énekes-gitárosnak köszönhette erejét. Ő volt a szellemi atyja olyan lemezeknek, mint a Zen Arcade (1984), vagy a New Day Rising (1985). Az együttes 1987-ben feloszlott, de Mould azóta is muzsikál: a 90-es évek elején a Sugar nevű trió élén állt, majd önállóan kezdett el dolgozni.
A 44 éves Mould mostanság kapja pályafutása legjobb kritikáit új lemeze, a Body of Song révén. Míg előző munkája, a Modulate elsősorban az elektronikán alapult, most visszatért a gitárgerincű muzsikához. Jelenleg már úton is van az új anyaggal, de régi rajongói a mai napig elvárják tőle, hogy Hüsker Dü-dalokat is játsszon.
Egyszer azt nyilatkozta, hogy albumait úgy kell olvasni, mintha azok könyvek lennének. Ez érvényes az új lemezére is. "Megpróbáltam egy olyan lemezt alkotni, amely végigvisz egy élettapasztalatot az elejétől a végéig. Lehet könyvként, de lehet egyenes vonalú filmként is felfogni. Manapság nem sokan vannak, akik veszik a fáradtságot, hogy olyasmit alkossanak, amely az ember életének egy szakaszát meséli el, vagy az azzal kapcsolatos elmélkedéseit közli".
Mould szerint ma a "csengőhang-nemzedék" korát éljük. "Ez különösen érvényes egy új zenekar esetében. Amikor egy banda már maga mögött hagyta az első lemezt, amelybe beletette összes energiáját és ambícióját, onnantól kezdve nem tesz mást, mint harcol a lemezkiadóval, hogy találjanak 30 másodpercnyi jó anyagot, amit a rádiók nyomhatnak egészen addig, amíg el nem készíti a következő lemezt." Az alól természetesen ő sem vonhatja ki magát, hiába nőtt fel úgy, hogy mindig albumokban gondolkozott, de reméli, hogy a következő lemezén 714 csengőhang lesz.
Azért Bob óvja saját világát. Bár lemezét úgy reklámozzák, mint visszatérését a régi időkhöz, szerinte ez nem teljesen pontos. Még akkor sem, ha mostani turnéján felbukkannak a régi Hüsker Dü-dalok. "Elismerem, hogy ezek rögződtek a legjobban a közönségben, de ahogy múltak az évek, rájöttem, hogy az egy viszonylag rövid időszak volt. Most már nem tartok semmit sem szentnek és sérthetetlennek a Hüsker Düvel kapcsolatban." Éppen ezért, újraértelmezi a 20 évvel ezelőtti dalokat, akár szólóban, akusztikusan játszik, akár elektromos zenekarral.
Ami korábbi önálló lemezeit illeti, különösen szereti az 1996-os Workbookot, amelyben úgy érzi, gitárosként és szerzőként egyaránt túllépett a Hüsker Dü-korszakon. De legalább ennyire szerette a Modulate-et, azért a kihívásért, amelyet neki és a közönség számára jelentett. Ez utóbbi kísérletben az izgatta, hogy képes-e kilépni a gitárzenéből és a rock-klubok világából. Nem bánta meg az "eltévelyedést", mert az a tapasztalat tovább lendítette őt eredeti pályáján is.
R&L



