Lehet, hogy a The Who rendíthetetlen rajongói ítéletnapig várhatnak kedvenceik új stúdió-albumára. Legalábbis erre utalt Pete Townshend gitáros-szerző, aki Roger Daltrey-val az egykor a világ legnagyobb koncertbandájának tartott kvartett túlélőit képviseli.

Bár Pete úgy nyilatkozott a Rolling Stone-nak, hogy reményei szerint jövőre elkezdik a Who2 munkacímű album felvételeit, hozzátette: nem kizárt, hogy még legalább öt évbe telik, mire a bandához méltó anyagot össze tudnak hozni.

Hogy pesszimista előrejelzését illusztrálja, Townshend úgy jellemezte kettejük alkotó tevékenységét, hogy minden általa megírt 10 dalból egy olyan akad, amely számíthat Roger "megtermékenyítésére", továbbá minden 10 felvett dalból négy eleve "halva születik". Ha ezt vesszük alapul, legalább ötven Townshend-szerzeményre van szükség ahhoz, hogy az elfogadható felvétel elkészüljön... A nagyorrú gitártörő csupán azzal vigasztalja híveit, hogy már tíz éve írja az új lemez dalait, és ezt figyelembe véve nem olyan vészes, ha még várni kell további ötöt az új nagy The Who-opuszra. A legrosszabb esetben pedig rá lehet fogni arra, hogy Pete és Roger több mint 40 éve folyamatosan rivalizálnak egymással és ez, ahogy öregszenek, nemhogy serkentője, hanem inkább kerékkötője az együttműködésnek.

Persze kérdés, hogy érdemes-e várni egyáltalán az új lemezre? Van-e értelme még a The Who-nak?

Sokak számára a The Who története 1978. szeptember 7-én véget ért, amikor Keith Moon, aki élete dinamitját összes létező végén égette, 31 éves korában halálos alkohol- és gyógyszermérgezést kapott. A Who Are You? című album volt az utolsó, amin még Moon eszement dobolását élvezhettük. Bár utána társai, Townshend, Daltrey és John Entwhistle basszusgitáros még készítettek két stúdióalbumot, a Face Dances-t (1981) és az It’s Hardot (1982), valahogy nem volt az igazi, hiába volt kiváló dobos a Moon helyét elfoglaló Kenney Jones (ex-Small Faces), éppen a Moon-féle ösztönös féktelenség hiányzott belőle.

A három életben maradt muzsikus később még többször felújította színházban és koncerten a rock első operáját, a Tommy-t, különböző összeállítások, régi koncertfelvételek jelentek meg tőlük (pl. az 1970-es Wight-szigeti szenzációs koncertjük, ahol az egész Tommy-t élőben lejátszották), és 2002-ben új turnéra is készültek, amikor a halál megint közbeszólt: ezúttal Entwhistle távozott el örökre, 58 éves korában. Az Ökör (The Ox) elemi erejű, egyben virutóz basszusjátéka legalább annyira fontos része volt a The Who senkihez nem hasonlítható dinamikájának, mint Moon dobolása.

Azt szokták mondani, pótolhatatlan ember nincs, de a zenében különösen fontos egy együttes tagjainak szerves vegyületté válása. Éppen ezért nem lett soha Beatles John Lennon nélkül, ezért szűnt meg a Led Zeppelin John Bonham halálakor, és bármilyen kitűnő énekes is Paul Rodgers, mégsem ugyanaz a Queen, mint Freddie Mercury-val volt. Tény, hogy Townshend volt a The Who elsőszámú szerzője, szövegírója, szólógitárosa, billentyűse, és a dalok túlnyomó többségét Daltrey énekelte - de lehet, hogy ők ketten már kevesek az örökség továbbviteléhez.

Rhythm-and-Love

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.