
Cohen, aki szeptemberben tölti be 71. életévét, 1994-ben, nagysikerű nemzetközi turnéja után vonult el a világtól a Mount Baldy Zen Központba. Ez idő alatt felhagyott a zenéléssel, csupán rajzokat készített, valamint filozofikus tartalmú verseket írt. Bár felvette a Jikan szerzetesi nevet, nem tért véglegesen a buddhizmusnak, ragaszkodott zsidó gyökereihez, de lelkének megtisztulásához szüksége volt az ott eltöltött öt évre. Ez idő alatt Kelly Lynch kezelte vagyonát, és a megállapodás szerint a menedzsernőt 15 százalékos tiszteletdíj illette meg. Cohen megbízott benne, hiszen akkor már 12 éve dolgoztak együtt. Az énekes így is csak tavaly jött rá a sikkasztásra, miután egy "informátor" felhívta lánya figyelmét a törvénytelen tranzakciókra. Mint kiderült, Lynch alkalmazott egy Richard Westin nevű adószakértő ügyvédet is, aki cinkosává lett a csalásban.
A lengyelországi ősöktől származó Cohent énekesi pályája kezdetén sokan nevezték "kanadai Bob Dylannek". Kétségtelen, hogy korai dalai hangvételében, énekstílusában volt hasonlóság, csak az volt az alapvető különbség, hogy Leonard már hazájában elismert költő és író volt, amikor amerikai barátai rávették: énekelje el saját verseit. Első kötete, a Vessük össze mítoszainkat, 1956-ban jelent meg és amikor 1968-ban megjelent első albuma, a Songs of Leonard Cohen, majd egy évvel később a mérföldkőnek számító Songs In A Room, már mögötte álltak olyan nevezetes verseskönyvei, mint A Föld fűszerdoboza (1962), vagy a Virágot Hitlernek (1964), és megírt két nagy sikert aratott regényt, a Kedvenc játékot (1963) és a Gyönyörű veszteseket (1966). Az előbbi már magyarul is olvasható, és a hazai kiadó is a "tévhit" áldozata lett, mert úgy reklámozta a könyvet: "Énekes, ha regényt ír". A rock-világ 1970-ben fogadta be őt véglegesen a Wight-szigeti fesztiválon való fellépésével.
Bár Cohen zenéje a következő években fokozatosan fejlődött, az egyszerű "városi folk" stílusba blues, country, sanzon és klezmer elemek egyaránt bekerültek, a költészet elsődleges maradt számára. Például az 1977-ben megjelent albuma, a Death Of a Ladies' Man egy verseskötetének megzenésített kivonata volt. "Elbeszélgető" előadásmódja pedig egyre jobb lett, ahogyan korosodásával, valamint - saját bevallása szerint - a cigarettának és az alkoholnak köszönhetően - hangja kapott egy férfias mély rekedtséget. A bibliai motívumok, a városi elidegenedés, a fojtott szexualitás, szerelem és halál elválaszhatatlansága jelentek meg legjobb dalaiban a Suzanne-tól a Bird On A Wire-ig, a Story of Isaac-tól a Take This Waltz-ig, az Avalanche-tól a Dance Me To The End Of Love-ig. 1988-ban óriási szenzációt okozott I'm Your Man című, modern hangzású, elektronikát sem nélkülöző albumával, amelyről látogatóink majd a Kortalan-portalan rock sorozatunkban is olvashatnak. Ezt a vonalat folytatta négy évvel később kifinomultabban a The Future, amit turnéra is vitt. Ezután jöttek a visszavonulás évei.
Cohen az új évezredben is aktív maradt: két albumot készített élettársával, Sharon Robinsonnal közösen Ten New Songs, illetve Dear Heather címmel, miközben változatlanul írja új verseit (ezeknek egy része olvasható az Interneten is www.leonardcohenfiles.com címen) és festői szenvedélyének is hódol.



