The Last Great Traffic Jam címmel rock-történeti ritkaság jelenik meg szeptember 20-án DVD-n az Epic Recordstól: a progresszív rock egyik nélkülözhetetlen bandájának, a Trafficnek utolsó, 1994-es, rövid ideig tartó feltámadását örökítik meg interjúkkal, koncertrészletekkel.

Amikor a Traffic, amely nekünk magyaroknak is annyira kedves, hiszen 1968-ban az elsők között léptek fel Budapesten a rock igazi csillagai közül, 1994-ben fellépett a Woodstock-i fesztivál 25. évfordulójára rendezett koncerten (negyedszázaddal korábban nem voltak ott...), az eredeti csapatból már csak ketten játszottak: Stevie Winwood, a dögösen rekedtes, mégis szárnyaló hangú orgonista-gitáros-énekes, és Jim Capaldi ütős-énekes - a banda zeneszerzője és szövegírója. A hatalmas sikerű fellépést turné követte, ahol négy muzsikus kísérte Steve-et és Jimet, abban az évben egy CD-t is kiadtak, Far From Home címmel, de a folytatás elmaradt. Tíz évvel később újabb összejövetelt terveztek, de Capaldi súlyos betegsége már nem tette lehetővé a közös muzsikálást. Sajnos tőle az idén januárban végleg búcsút kellett vennünk, így a DVD, amelyen egy másik nagy hiányzó, Jerry García, a Grateful Dead gitárosa is játszik, egyfajta emléket is állít a különleges tehetségű zenésznek. (Jerry augusztus 1-én lenne 63 éves, de már tíz éve elvesztettük őt is...)

A Traffic 1967-ben alakult meg, amikor Stevie Winwood, miután kinőtte az őt 16 évesen felfedező Spencer Davis bandáját (a rossznyelvek szerint Spencer adott rá először hosszú nadrágot, hogy a klubokba beengedjék...), Capaldival, Chris Wood szaxofonos-fuvolással és Dave Mason gitárossal önálló csapatot indított be. A "Forgalom" a Beatles második korszakának pszichedelikus vívmányait épp úgy beépítette zenéjébe, mint a Stevie által annyira imádott rhythm-and-bluest és a brit szigetek népzenéjét is. Történetük kezdettől fogva zűrzavaros volt, kezdve Masonnal, aki 1967 és 1969 között többször kiszállt, majd visszaszáll, míg végleg távozott. Olyan emlékezetes dalok után, mint a Paper Sun, a No Face, No Name No Number, a 40 000 Headmen, a No Time To Live, a Traffic feloszlott, Winwoodot elcsábította a Blind Faith szupergroup, ahonnan Ginger Bakerrel továbbállt időlegesen az Airforce-ba. Igaz, közben 1970-ben ismét összeállt a Traffic, Capaldival és Wood-dal és ők hárman, minden külső segítség nélkül vették fel a már jazz-rockos irányba menő, de a korábbi Traffic-hangot is megőrző, gyönyörű John Barleycorn Must Die-t, amely csupán "anyagtorlódás" miatt nem kapott kiemelt helyet a Kortalan-portalan Rock című sorozatunkban. Ha csak a címadó, Robert Burns Árpa Jankó balladája című verséből ismert angol népballada feldolgozása készült volna el, benne Winwood és Capaldi drámai szépségű kettősét és Wood érzékeny fuvolajátékát (e sorok írójának gimnáziumában ének-zene óra anyaga volt...), már megérte volna, de van még mellette öt másik gyöngyszem, köztük az instrumentális Glad, vagy a Freedom Rider...

Így hárman azonban nem tudtak turnézni, ezért a következő években a legkülönbözőbb muzsikusok csapódtak hozzájuk már lemezen is, köztük Rick Grech, a Blind Faith-ből (basszus), vagy Jim Gordon dobos, aki Eric Clapton Derek and The Dominoes bandájában játszott és társszerzője Clapton szívhez szóló szerelmi himnuszának, a Laylának. Még három stúdióalbumot adtak ki, mindegyiket más felállással, és 1973-ban elkészült amerikai turnéjuk után a Traffic On The Road című kettős koncertalbumuk, amelyen legjobb formájukat mutatják. Később anyaga videón is megjelent.

Utolsó lemezük, az 1974-es When The Eagle Flies már (és ez nem képzavar) a hattyúdaluk volt. Winwood előbb Jamasita Stomu japán ütőssel kezdett lemezeket készíteni, majd teljesen szólópályára lépett, évekre megszakítva együttműködésével Capaldival. Capaldi szintén szólólemezekre szakosodott, de ezek csak szűk körben arattak sikert. Közben Woodot 1983-ban alig 39 évesen elvitte a májzsugor. A nagy kettős az 1980-as évek vége felé kezdett újra közeledni egymáshoz, talán nem véletlen, hogy ekkor készítette Stevie a Traffic-hangra már erősen emlékezteztő, két Grammy-t is begyűjtő Back In The High Life, valamint a Roll With It című lemezeit. A kör 1994-ben zárult be.

A DVD-n főleg a korábbi Traffic-korszakok dalai kaptak helyet, mint a Dear Mr.Fantasy, a Pearly Queen, a Glad, a Low Spark Of The High-Heel Boys, míg az újabbak közül a Mozambique kiemelkedő felvételük.

Rhythm-and-Love

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.