
A római Auditoriumban Gary Peacock bőgőssel és Jack DeJohnette ütőssel adott koncertje alkalmából beszélt róla a milánói Corriere della Serának.
"Ifjúként kommersz zenét játszottam, hogy legyen miből folytatni tanulmányaimat" - kezdte. Három éves korában kezdett zongorázni. "A klaviatúra egyik feléből a másikig mozogtam, nyújtózkodtam, hogy elérjem a pedálokat, megpróbáljam meghosszabbítani görcsös ujjaimat. Fizikai kapcsolatom van a zongorával. Az orvosok figyelmeztettek: vigyázzak a gerincemre. Igazuk volt. Nem értem, mi történik velem, amikor zongorázom."
Első oktatója édesanyja volt és első koncertjét klasszikusokból és saját szerzeményeiből adta. "A zongorát első koncertjeimből vettem. A jazzt akkor még nem ismertem, Oscar Petersonhoz álltam közel" - mondta. Miles Davis egyszer megkérdezte tőle, hogyan tud játszani a semmiből kiindulva. "A kezeim maguktól játszanak" - felelte.
Legendája 1975-ben kezdődött a kölni koncertekkel. "Ez egy sor negatív körülményből született. A megrendelt zongora nem érkezett meg, a rendelkezésre álló nem volt megfelelő, a hangja fémes volt. Megpróbáltam az egészből mégis kihozni valamit."
Száz kiadatlan felvétele van. "Betolakodó voltam, nem fogadtak el. Idegkimerülést kaptam. Olyan igényes vagyok, hogy az egészségem megsínyli. Nem egészséges mesterség ez. Nem tesz jót az embernek, ha ő a bábu és a hasbeszélő is egyszerre."
1996-ban újabb betegség, a krónikus fáradtság tört ki rajta. "Néztem a zongorát és nem sikerült kinyitnom. Nem keltem fel az ágyból, mintha földön kívüliek szállták volna meg a testemet. Feleségem azt gondolta, hogy soha többé nem fogok zenélni."
De 1997 karácsonyra meglepte őt a My Melody At Nighttal. "Édeskés zene volt, nem akartam publikálni, de ezzel a darabbal kezdtem újra. A betegséget zenévé változtattam. Most kevesebbet komponálok. Probléma van a vállammal, a karommal, a gerincemmel. De az egyetlen dolog, amire szükségem van, hogy tudjak zenélni, megvan" - fogalmazta meg életcélját.



