"Nem könyöradományokat, hanem igazságot akarunk" - jelentette ki Bono a Hyde Parkban. "Eltörölhetjük az adósságot, de nem felejthetjük el, hogy Afrikában minden három másodpercben meghal egy gyermek" - figyelmeztetett Philadelphia műsorvezetője, Will Smith. Erre a szörnyű tényre emlékeztetett az a Smith által készített klip is, amelyben a három másodpercenkénti ritmusos csettentés alighanem beleivódik több milliárd ember emlékezetébe.

A londoni díszvendégek között ott volt Bill Gates, a Microsoft birodalom főnöke, aki néhány évvel ezelőtt bejelentette, hogy szétosztja vagyonának nagy részét humanitárius célokra. Megjelent a Hyde Park-ban Kofi Annan, az ENSZ főtitkára, aki kijelentette: "Ez az igazi Egyesült Nemzetek".

Ugyancsak Londonban lépett színpadra Madonna mellett az etiópiai Birhan Woldu, aki 1985-ben még kislány volt és a Live Aid koncertből gyűlt segélyek mentették meg az éhhaláltól.

Ami a politikán túl a londoni koncert zenei részét illeti, a U2 és Paul McCartney látványosan nyitottak a Sgt. Pepperrel, (igaz, végül egy négytagú kürtös csapat öltözött be Borsőrmester ruháiba, nem az ír banda). A U2 rövid programjában felidézte a Beatles Blackbirdjét, valamint egy régi-régi slágert, az Unchained Melody-t, amit a Platters-től Elvis Presley-ig nagyon sokan énekeltek az elmúlt 45 évben.

A BBC-től átvett adásban láthattuk Björköt mesebeli balettot előadni Tokióból, majd imét Londonból a Coldplayt, a fiúk ízelítőt adtak abból, hogy mit várhatunk tőlük novemberben az Arénában, és, ha már a Status Quót nem hívták meg, bejátszottak néhány sort a Rock and Roll All Over The World-ből. Aztán jött az elpusztíthatatlant Elton John, aki az új "rosszfiúval", a láthatóan kicsit most is "más állapotban" lévő Pete Daugherty-vel együtt énekelte el az egykori nagy, 1972-es T. Rex-himnuszt, a Children of The Revolutiont.

Ezt követően már csak felvételről, vagy még úgy sem (R.E.M., Stereophonics) láthattuk a Hyde Park-beli történéseket, majd - a Bakaruhában című film vetítése után - a csodálatos Annie Lennox színpadra lépését és dalait élvezhettük, immár azonos időben. A londoni koncertet a Paul McCartney vezette All-Star Jam zárta a Hey Jude-dal, amely megénekeltette a sokaságot, Philadelphiában pedig Stevie Wonder fejezte be az estet.

A Hyde Park-ban mintegy 200 ezren hallgatták a világsztárokat. Ennél többen csak 1969. július 5-én, a Rolling Stones-nak Brian Jones emlékére tartott koncertjén voltak.

A johannesburgi koncerten színpadra lépett Nelson Mandela, az ország első fekete elnöke, az apartheid elleni harc legendás vezetője, Nobel-békedíjas, akinek kiszabadulásáért annak idején szintén a rock-zenészek fogtak össze és tartottak nagyszabású koncertet 1988-ban a londoni Wembley-stadionban. "Amíg szegénység van, nem lesz igazság a földön" - mondta Mandela a tízezres közönségnek.

A várakozásnál jóval kevesebben voltak Moszkvában: körülbelül 20 ezren figyelték a Vörös-téri programot, mint ahogyan Tokióban is csak tízezren voltak kíváncsiak egy hatalmas vásárcsarnokban Björkre, az ameriaki Good Charlotte rockbandára és a japán sztárokra. A versailles-i palota előtti téren 65 ezren hallgatták többek között a Placebo, a Cure, Dido és Andrea Boccelli előadását, míg a berlini 100 ezres tömeg a legnagyobb ovációval a Green Dayt, a Toten Hosent és az Audislave-et fogadta. A koncert kezdete előtt megjelent a világhírű topmodell, Claudia Schiffer és aláírta a Brandenburgi kapunál kifeszített transzparenst, melynek szövege ez volt: "szavazatoddal a szegénység ellen".

A kanadai Barrie-ben a Blues Brothers-ből ismert Dan Aykroyd vállalta a konferanszié szerepét. A 35 ezer néző előtt lépett fel az est zárásaként áprilisi agyműtéte óta először Neil Young.

A legnagyobb tömeg Rómában jött össze, pedig a rendkívüli meleg miatt a szervezők féltek a bukástól. A délután 14 órás kezdéskor alig lézengtek még a Circus Maximusban, és őket is öntözőcsövekkel locsolták, az olasz főváros polgári védelmi alakulatai közel egymillió ásványvizes üveget osztottak szét. Este 8 órára viszont már 700 ezren voltak! Az itáliai csillagok, Zucchero, Jovanotti, Claudio Baglioni, a régi idők dalnoka, Francesco de Gregori mellett a Duran Duran, Faith Hill, a Planet Funk és Tim Graw örvendeztette meg a rómaiakat. "Mi megtettük a magunkét - jelentette ki Jovanotti - most a politikusok jönnek".

Végül néhány szubjektív szerkesztői megjegyzés, - amelyekkel lehet vitatkozni - a világsztárok produkcióiról a BBC-től átvett hazai televíziós közvetítés alapján: a londoni sztárcsapatból a legemlékezetesebb koncertet a Pink Floyd adta Roger Waters-szel, akik 24 év után először léptek fel együtt. A négyes utoljára a The Wall monumentális előadásain 1981-ben szerepelt ebben a felállásban. Rajtuk kívül kiemelkedőt nyújtott a The Who, a Coldplay, a U2, Sting és Sir Paul McCartney is. Kiválóan szerepelt a hölgykoszorúból Joss Stone, Dido, Annie Lennox és Mariah Carey. Madonnának kicsit kevesebbet kellett volna a népeket csápoltatnia, mert erre neki már igazán nem lenne szüksége. A budapesti koncertjénél sokkal nagyobbat szólt a Velvet Revolver programja, Scott Weiland pedig feltűnően jobban énekelt, mint nálunk. A "pop-bohóca", Robbie Williams nem tud olyan rossz lenni, hogy a derék briteket ne vegye le a lábukról, azért nekünk "maradék európaiaknak" ennél több kell(ene).

A kanadai közvetítésből látott Bryan Adams remekül bánt a közönséggel és nagyon magabiztosan, hibátlanul énekelt és kiváló banda állt mögötte. Rómában a szépséges Faith Hill, amíg countryt énekelt nagyon kellemes volt, de Janis Joplin Piece of My Heart-ját talán nem kellett volna bevállalnia, nagyon "úriasszonyos" volt Janis-hez képest.

Az A-Ha Take On Me című dalának előadásánál nagyon szorítottunk az énekesnek, hogy valahogy megküzdjön ezzel a dallal és be tudja fejezni, rendkívül harmatos produkció volt. Will Smith show-ja pedig olyan dögunalmas, hogy az ember végig ásítozta az egészet és itt is a népek tapsoltatása...

A Linkin Park, a Dave Matthews Band, a The Killers, Bon Jovi hozta a maga profizmusát. Meglepő volt viszont, hogy a szaksajtóban agyondicsért Audioslave bizony nem volt túl meggyőző a Like a Stone előadásánál. Különösen Chris Cornell énekesük volt nagyon bizonytalan, ha nincs Tom Morello gitárosuk bombasztikus játéka, akkor még nagyobb lett volna a csalódás. Persze csak ezt az egy számot láthattuk a bandától, lehet, hogy a többivel minden rendben volt.

De rengetegen voltak olyanok, akiktől még egyet sem (!), íme a BBC "dicsőséglistája": Stereophonics, R.E.M., The Cure, Muse, Placebo, Brian Wilson, Neil Young, Deep Purple, Simple Plan és még hosszan sorolhatnám, valamint Cornwall és Johannesburg szinte teljes fellépő gárdája - nos, ők valahogy kimaradtak az adásból. 

(szerkesztőség)

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.