Az ember csak áll, néz, hitetlenkedik és legszívesebben kurzust hirdetne rock-történetből az angoloknak, akik immár sokadszor tanúsítják, hogy nem ismerik saját értékeiket, amelyeket már nyugodtan lehetne a világörökség részének tekinteni. Most éppen a Virgin Radio szavazása kapcsán állítottak ki magukról elég szomorú bizonyítványt a rádióhallgatók, akiknek voksaiból összeállították "minden idők legnagyobb brit dalainak" 100-as listáját.

Már az 1. helyezett sokkoló: az Oasis Wonderwallja. Különösen, ha azt látjuk, hogy kiket előzött meg: a Queen Bohemian Rhapsodyját, a Led Zeppelin Stairway To Heavenjét, a Beatles Let It Be-jét és John Lennon Imagine-jét. Mintha éppen a listavezető nem lenne egy súlycsoportban a többiekkel. A Top Ten második ötöse még kevésbé vigasztaló: tény, hogy a 80-as évek elején nagy sláger volt a Police Every Breath You Take-je (6.), de még Sting első híres bandájának is voltak jobb dalai. A 7. egy punk-klasszikus, a The Jam Going Undergroundja, a 8. helyre a Verve Bitter Sweet Symphony-ját hozták be, míg Robbie Willaims az Angels-szel a 9., a Stranglers pedig a Golden Brown-nal a 10. helyet szerezte meg.

A második 20 elején felcsillan egy kis reménysugár: 11. a Clash Shoud I Stay Should I Go-ja, amely az 1991-es öbölháborúban a szövetséges katonák kedvence volt, és az Irakot megszállók is szívesen hallgatják, 12. a Kinks bájos groteszkje, a Waterloo Sunset, a 13. a Pink Floyd "faltörő" dala, az Another Brick In The Wall. (Az egész műről hamarosan olvashatnak látogatóink a Kortalan-portalan Rock című sorozatunkban). A 14. a sokszoros világelső Yesterday, és utána....miként kerülhet a 15. helyre a Queen Don't Stop Me Now-ja az ő repertoárjukkal? Kate Busht szeretjük (Wuthering Heights), a Coldplayt is (Yellow), de szívesen nélkülöztük volna a Frankie Goes To Hollywood Relax-ét (18.), a Soft Cell Painted Love-ját (21), amely beékelődött David Bowie alias Ziggy Stardust Starmanje és a Rolling Stones első (!) említett dala, a Paint It Black közé. Miként azt is furcsállhatjuk, hogy a Beatles Hey Jude-ja (25.) miért szorult az Undertones Teenage Kicks és a Human League Don't You Want Me című számai mögé?

Érdemes végigfutni az egész listán, hogy lássuk, mire taksálják a brit hallgatók "örök értékeiket": A My Generation (The Who) 26., a Heroes (David Bowie) 27., a Brown Eyed Girl (Van Morrison) 32., az Itchycoo Park (Small Faces) 36., a Sympathy For The Devil (Rolling Stones) 37., a My Sweet Lord (George Harrison) 44., a House Of The Rising Sun (Animals) 50.(!!!). A Dire Straits a 62. helyre jött be a Sultans of Swinggel, a Free 71. az All Right Now-val, a Kinks You Really Got Me-ja, amelytől a hard-rockot számítják a 74. helyezett. És a lista végéről néhány nélkülözhetetlen dal: 76. a Procol Harum A Whiter Shade of Pale-je, 84. a Beatles Strawberry Fields Foreverje, 89. a Moody Blues Nights In White Satinje, 92. a Derek and The Dominoes Laylája, 99. Peter Gabriel Solsbury Hillje.

De nincsen egyetlen Donovan, Them, Yardbirds, Cream, Fleetwood Mac, Traffic, Deep Purple, Status Quo, Jethro Tull, Supertramp vagy Uriah Heep-dal sem a listán (a nagyobb lélegzetű darabok progresszív előadóira eleve nem is gondoltunk), és nem volt elég jó a szavazóknak Paul McCartney, Elton John, Cat Stevens, Phil Collins, sőt a szóló Sting sem. Igaz, kimaradtak a szórásból a 80-as évek olyan sztárjai is, mint a Depeche Mode, a Duran Duran, George Michael, Boy George vagy a Level 42.  De hogy ne csak a korábbi nemzedékeket hiányoljuk, legújabb korunkból az igényesebb bandák közül hiába keressük például a Radioheadet vagy a Muse-t.

Csupán reménykedni lehet abban, hogy az idő végső rostáján nem feltétlenül a Virgin Radio listája marad fenn...

Rhythm-and-Love

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.