
Most azonban mégis megtörtént a csoda: ugyanott, ahol egykor búcsúztak, London egyik legszebb viktoriánus vörös-arany koncerttermében 2005. május 2-án ismét a húrokba és bőrökbe csapott a rock első szupergroupja, mintegy szimbolikusan, Skip James I'm So Gladével, amelyet annak idején a Goodbye című albumuk őrzött meg remek élő változatban.
"Köszönjük, hogy ennyi évig vártatok ránk" - mondta Clapton a közönségnek, amelynek többsége a zenészek kortársa volt és szabadkozott egy sort, hogy "úgy játsszák el dalaikat, ahogyan tudják". És azok a zenészek, akik a rock zenei köznyelvévé tették a jazz és a blues pop-ba oltott dinamizmusát, egy erőtrió hangszeres demokráciáját, a rögtönzés jogát, feszesen, mértéktartóan játszottak, inkább a Cream kezdeti hangzását idézték fel, amikor még modern R&B trió voltak, futurista idegzetű blues-puristák, mielőtt a szélsőségek és rutin felfalták őket. A zene "nem rohanta le" a hallgatóságot, levegősebb volt, de ezzel inkább érvényesült a Cream eredeti lendülete. Most nem fordulhatott elő az, amit Eric mesélt a régi időkről, amikor annyira belemelegedtek az improvizációba, hogy el is felejtették, melyik számot kezdték el, és akkor tértek vissza az eredeti témához, amikor valamelyiküknek eszébe jutott.
Ismét megszólaltak a nagy klasszikusok: Clapton és Bruce egészségeset riffeltek a Politicianben, miközben Baker alájuk dübörgött. Jack, aki két évvel ezelőtt májátültetésen esett át, igazi magas feszültséget teremtett basszusgitárja magas hangjaival Clapton szólója alatt a Sweet Wine-ban. Előbányászták a transzba ejtő We're Going Wrongot, amelyet végigpörgetett tam-tamjain Baker egy cseppfolyós 6/4-es tempóban, miközben Bruce szinte operai hangon énekelt. Még a koncerten korábban soha nem játszott Pressed Rat and Warthog című szürreális gyermekdallal is megajándékozták a publikumot, amelynek szövegét Baker adta elő a maga hamisíthatatlan cockney kiejtésével. Felcsendült a Badge gyönyörű, visszhangos középrésze, elhangzottak az olyan híres bluesok, mint a Spoonful, amelyben a két gitáros egymást kergette beszélgetős rögtönzéseivel vagy a Rollin' and Tumblin, amelyhez Jack ismét előkapta egykor legendás szájharmonikáját. Mindössze egy olyan dalt adtak elő, amely nem szerepelt annak idején Cream-lemezeken, T-Bone Walker Stormy Monday-ja, amelyet azonban a 60-as években minden valamit magára adó fehér blues-banda feldolgozott.
Nem hiányozhatott a programból - ráadásként - a Sunshine of Your Love, a maga halhatatlan, sok gitáros által azóta is idézett futamával, Robert Johnson Crossroads-át Clapton a maga megvilágosodott, bölcs verziójában adta elő, ahogyan mostanában önálló koncertjein is szokta. Ginger Baker pedig, akiről az utóbbi években az hírlett, hogy súlyos beteg, - állítólag krónikus csontizület-gyulladásban szenved - szinte kirobbant az erőtől, dobolása valóságos vulkánkitörésként hatott. Amikor a koncert végén előrejött dobjai mögül hatalmas mosollyal, két öklét a levegőbe lökte, mint egy boxbajnok, aki éppen húsz menetet bunyózott a történelemmel és győzött - írta az estről az amerikai Rolling Stone magazin.
"Jók voltak, néha ragyogóak, időnként pedig ihletettek. Ahogy ment az idő, egyre jobban belejöttek" - írta a londoni Daily Telegraph kritikusa, aki azért megjegyezte, hogy az idő nem múlt el nyomtalanul a három zenész felett, és nem úgy játszottak, mint hajdanában, mintha az életük függne tőle. A The Times szerint sem vált kárára a koncertnek a zenészek bizonyos energiatakarékossága, mert így jobban felszínre kerülhettek olyan dalok finomságai, mint a Deserted Cities of The Heart. Ugyanakkor a Guardian ítésze szerint már maga a légkör is inkább egy wimbledoni vendégsátorra emlékeztetett, mint egy rock-koncertre és a Cream csak sápadt árnyéka volt egykori ragyogásának, amelyből itt-ott csillantott fel csupán valamit.
A Cream négy koncertet ad a Royal Albert Hallban, pénteken lesz az utolsó. A még megmaradt jegyek darabját az elmúlt napokban 800 fontért árverezték el az Interneten. A 37 évvel ezelőtti búcsúkoncertekről Tony Palmer készített dokumentumfilmet. Meglepő lenne, ha a visszatérést nem örökítenék meg az utókor számára hangban és képben. A legfrissebb hír szerint októberre ígérik a DVD-t. Egyéb infók a www.cream2005.com címen.
R&L.



