Alaposan megtapasztalta az élet sötét oldalát a Grateful Dead, a pszichedelikus rock egyik legragyogóbb zenekara - ez derül ki abból a könyvből, amelyet a "Hálás halál" egykori alapító tagja, basszusgitárosa, Phil Leish írt. A Hangot keresve: életem a Grateful Deaddel (Searching For The Sound: My Life With the Grateful Dead) az első olyan memoár, amely az egyik tag tollából született. Leish kulcsfigura volt a zenekarban: az avantgárd zenében való jártassága és melodikus basszusjátéka nagyban hozzájárult ahhoz a szabad formájú improvizációs zenéhez, amely a Dead egyik védjegye volt.

A zenekar négy tagja, köztük a zenekar vezetője, Jerry Garcia gitáros-énekes, azaz Captain Trip (Utazás kapitány) halt bele az évtizedek során a túlzott alkohol- illetve kábítószer-fogyasztásba.  Ugyanakkor Phil tapasztalataik sötét oldalát nem annyira a rock-sztárok mértéktelenségének, hanem inkább egyfajta "misztikus egyensúlynak" tulajdonítja.

A könyv belülről világítja meg a Dead katalizátor-szerepét az 1960-as évek ellenkulturális forradalmában attól az időtől kezdve, amikor Ken Kesey író "Sav-teszt"-nek nevezett LSD-partijainak házi zenekara volt és San Franciscó-i hippik kedvenc bandája egészen addig, míg minden idők egyik legnagyobb koncertzenekarává vált, akiket híveiknek, a kommunákban élő  "Deadheadeknek" légiói követtek mindenhová. Bár stúdióban is készültek a csapatnak nagyszerű lemezei, mint az Anthem of The Sun, az Aoxomoxoa, az American Beauty vagy a Terrapin Station, legemlékezetesebbek mégis koncertfelvéteik: az 1970-es Live/Dead, rajta a 25 perces Dark Starral, amit azóta is a pszichedelikus rock csúcspontjának tartanak, az 1972-es tripla Live In Europe, vagy az a szintén tripla lemez, amelyet 1991-ben készítettek a Bob Dylannel közös amerikai turnén.

Leish szerint a zenekarnak misztikus küldetése volt. "Mindig úgy éreztem, hogy az, amit mi, egyénileg vagy a zenekarral mondani akarunk, annak nincsen jelentősége. Hanem az volt a fontos, amit az istenek akartak mondani rajtunk keresztül. Azért voltunk, hogy összehozzuk az embereket, mint egy vallásban. Azt szoktuk mondani, hogy minden hely, ahol fellépünk, templom számunkra. És ez nem volt vicc."

Ugyanilyen világosan írja le a muzsikus a drogok szerepét a zenekar kreativitásának kirobbanásában, akárcsak az ebből adódó tragédiákat. Élete egyik legszebb élményének az 1966-os friscói, LSD-hajtású Trips Festivalt nevezi, amelyre úgy emlékezik, mint "három napi érzéki zene és táncrobbanásra." "Nagyon erős volt bennünk az érzés, hogy egy másfajta valóságrenddel kerültünk kapcsolatba, amely beszivárgott mindennapi életünkbe" - írja Leish. Felidéz egy 1969-es koncertet a szintén San Franciscói Fillmore Westben, amikor olyan almalevet ivott, amelybe tudtán kívül LSD-vel ízesítettek. "Egyszercsak ránéztem Jerry-re, és egy ezerszínű szivárvány-hidat láttam áramolni közöttünk, és közben háromdimenziós hangjegyek szóltak - nemcsak azok, amelyek valóban elhangzottak, hanem azok is, amelyek elhangozhattak volna." Amikor azonban rock-sztárok lettek, leálltak a pszichedelikus drogokkal, és rászoktak az alkoholra, a heroinra és a kokainra. "Túl nagy volt rajtunk a nyomás, túl nagyok voltak az igények a pszichénkre, a tudatunkra. A színfalak mögötti világ egészségtelenné vált, ezért elkezdtük magunkat gyógyítani. És lassan a dolgok sötétre fordultak."

Az 1980-as évek vége felé, miután Garcia visszajött egy cukorbetegség okozta kómából, az együttes elkészítette első toplistás számát, a Touch Of Grey-t. Ettől kezdve már úgy működött a Grateful Dead, mint egy nagyvállalkozás, a turnézás kötelező nyűg lett, miközben egyre kevesebbet tudtak találkozni rajongóikkal, és a zenekar tagjai sem voltak képesek feltöltődni a nagy hajszában.  Az utolsó, 1995-ös turné maga volt a zűrzavar. Egy Indiana állambeli koncerten zavargások törtek ki a közönség soraiban, Garcia, aki még halálos fenyegetést is kapott, láthatóan rosszul volt, és sok Deadhead megérezte, hogy közel a vég számára. 1995. augusztusában Jerry meg is halt, alig egy hónappal az utolsó koncert után. "Nagyon sajnálom, hogy nem volt erőnk leállni, nem tudtuk letéríteni magunkat erről a nagyon negatív útról" - írja Phil.

Garcia halála után a Dead megszűnt, de a tagok azóta is muzsikálnak. Tavaly és tavalyelőtt a négy túlélő The Dead néven összeállt egy-egy nyári turnéra. Leish, akin egy hepatitis C-ból eredő májelégtelenség miatt 1998-ban májátültetést hajtottak végre, saját zenekarral kezdett el játszani Phil Leish and Friends néven. Ugyancsak külön bandát alakított Bob Weir ritmusgitáros, Ratdog néven. Az idén a tagok meg akarják ünnepelni a Dead megalakulásának 40. évfordulóját, de még nem tudják, hogyan. Leish addig is egy nagy dalcikluson dolgozik, amely a túlvilág és a bolygók témáin alapul.

R&L

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.