Bár Joni Mitchell, a modern kanadai zene, líra és képzőművészet nagy alakja már évek óta Los Angelesben él, felhagyott a koncertezéssel, és idejét legszívesebben festőműhelyében tölti, egy újabb lemez erejéig visszatért a muzsikához és hazájához: 13 dalt válogatott arra a CD-re, amelyet szülőhelye, Saskatchewan megalapításának 100. évfordulójára ajánlott fel.

A Songs of a Prairie Girl-on többek között Joni olyan híres dalai szerepelnek, mint a Let The Wind Carry Me, a River és a Rised On Robbery. A helyiek szerették volna, ha fellép az ünnepség-sorozaton, de már nem akart színpadra lépni. Azt a gálavacsora-meghívást azonban elfogadta, amelyet május közepén tartanak Saskatchewanban és amelyet megtisztel jelenlétével II. Erzsébet angol királynő, aki a mai napig hivatalosan Kanada államfője.

"Az ember magában hordozza gyermekkorát. Saskatchewan itt csorog az ereimben" - mondta a 62 esztendős Joni. Az összeállításról elárulta, hogy emlékeiben állandóan visszatért a zord éghajlat, és úgy érezte, mintha minden dala arról szólna, hogy meg akar szabadulni a hidegtől. Éppen ezért írta hallgatóinak a lemez borítójára, hogy "vegyenek magukhoz valami meleg italt, álljanak közel a kályhához és úgy hallgassák meg ezeket a történeteket a hosszú, hideg telekről".

Joni Mitchell több mint három évtizedes énekes-zeneszerzői pályafutása során soha nem törődött a divatokkal, nem hagyta magát eltántorítani elképzeléseitől, ugyanúgy, mint festészetében, amelyben felhasználja a szürrealizmus, az impresszionizmus elemeit, valamint a modern kollázstechnikát és a falfirkákat idéző vonalvezetést is. (Képei számos galéria mellett az interneten is megcsodálhatók, köztük saját honlapján - www.jonimitchell.com ). Nem csoda, hogy rendkívül rossz a véleménye a mai rock-bizniszről. A CTV kanadai csatornának adott interjújában azon kesergett, hogy manapság a zenét nem a tehetség, az ihlet, hanem a manipulált hallgatói közvélemény-kutatások és demográfiai felmérések adnak útmutatást a szerzőknek. "Agymosottak és pénzorientáltak fiatal zenészeink - mondja Joni - a mai muzsikát nem kreatív, hanem kreált emberek csinálják".

Felelhetik erre a "trendik", hogy "az öreglánynak savanyú a szőlő". De úgy véljük, alighanem van némi joga a bírálatra Joni Mitchellnek, aki olyan lemezeket tett le az asztalra, mint a Blue, a Mingus, a Turbulent Indigo, a Wild Things Run Fast, vagy a folk és a jazz egyik legszebb nászáról tanúskodó Hejira, amelyet hamarosan bemutatunk Kortalan-portalan rock című sorozatunkban.

Rhythm-and-Love

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.