
"Flörtölnek a kabaréval, és van, aki lázadó ordítást utánoz. Fenntartani a sikert mindenáron, ez a kritérium, amelynek alapján élned kell, de a végén kurva leszel. Menedzserem naivnak tart, mert nem értem meg, hogy sok híres barátom ezt pénzért csinálja" - nyilatkozta "Percy" a milánói Corriere della Serának.
Plant elárulja, hogy nem hitte volna, hogy képes lesz újra lemezt készíteni a nagysikerű, 2002-es Dreamland után, de ösztönzést kapott jelenlegi együttesétől, a Strange Sensationtől.
A lemez sok mindenről szól. Az Another Tribe a lelkiségről, a Somebody's Knocking a zenei szenvedélyeiről, aktualitásról és háborúról a Freedom Fries. Összesen 12, spontánnak tűnő dal.
Miután megtalálta az ihletet, az énekes egyetlen problémája az volt, hogy "távlatot" adjon zenéjének. Ezt úgy próbálta megoldani, hogy kombinálta a "történelmi" hangszereket és a modern technikát. "Néhány számban az ütősök monóban vannak felvéve, de olyan jól szólnak, hogy felesleges volt javításukkal foglalkozni" - súgta meg Plant.
A lemezen a Led Zeppelines rock gyakran átmegy egy szelídebb world-atmoszférába, amely mögött megtalálhatók az afrikai sivatagoknak azok a hangzásai és ritmusai, amelyeket Plant 35 év óta szenvedélyesen tanulmányoz. Ilyen például a Takamba, amely nevét a teve sajátos ingó járásából veszi.
Az egykori Zep-társakkal nincsen közös terve. "De ha arra a korszakra gondolok, kedvem lenne magamhoz ölelni az emlékeket és ma sem értem, hogy történhetett meg mindez. Egy szörnyeteget alkottunk, egy szépséges, nagyszerű szörnyeteget" - mondja meghatottan.
R&L



