
Avril személyesen nem tudott részt venni a gálán, mert éppen Szingapúrban turnézik, mint ahogyan nem lehetett jelen a kanadai rock-ikon, Neil Young sem, akit nemrég agyértágulattal műtöttek és orvosai tanácsára nem utazhatott arra a vidékre, ahol felnőtt.
Összesen 39 kategóriában osztottak díjat, 31-et még szombaton késő este a kanadai hanglemezipar szervezete nyújtott át egy vacsora keretében a művészeknek, míg nyolcat vasárnap egy televíziós show-műsorban kaptak meg a győztesek.
Az év művésze, a legjobb pop album (Under My Skin) és a rajongók szavazata alapján a legnagyobb kedvenc a gördeszkás, bakancsos pop-rock kisasszony Avril Lavigne lett. A kanadai zenei élet olyan kimagasló művészeit utasította maga mögé a 20 éves leányzó, mint Diana Krall, Bryan Adams, Céline Dion és k.d. lang.
A k-os művésznevet viselő torontói születésű Kevin Brereton három Juno-díja lehet, hogy sokaknak meglepetés, de az élő produkciójával óriási sikert aratott a 13 ezer néző előtt megrendezett gálán. A hanglemezpiacon különösen a Crabbuckit című single-jével bizonyított, s ezzel idén nyert is.
A nemzetközi album kategóriában, mint az előre megjósolható volt, az Egyesült Államok után itt is győzött az Amerikai idióta, a Green Day bandától. Ha már a rockzenénél tartunk, akkor a legjobb rockalbum címét a Sum 41 banda nyerte meg a Chuck című koronggal. A legjobb új group az Alexisonfire lett, míg a teljes zenekari választékot figyelembe véve a Billy Talent formáció diadalmaskodott.
Az alternatívoknál Feist, az Európában még szinte ismeretlennek számító énekesnő győzött a Let It Die című albumával, de a hölgy lett az év új művésze is. A blues album kategóriában az elsőséget Garrett Mason szerzte meg az I,m Just A Man című munkájával. A vokális jazz albumok versenyében a papírforma érvényesült, hiszen már előre oda lehetett volna adni a díjat a tavaly Budapesten is megcsodált Diana Krall-nak a The Girl In The Other Room nagylemezért.
Végül a producereknél Bob Rock tevékenységét találták a legméltóbbnak a Juno-díjra.



