Tavaly ünnepelte a világ a rock and roll 50. születésnapját, az idén pedig 40 éve annak, hogy olyan rockzenei nagylemezekről (LP, később CD) beszélhetünk, amelyek már nem csupán táncra, "rázásra", bulizásra valók, hanem zenéjükben, szövegeikben is megfelelnek a magasabb igényeknek, ráadásul összeállításuk sem esetleges: az előadóknak nemcsak az volt a lényeg, hogy kitöltsék a 35-45 perceket bármivel, ami éppen készen van, hanem az is, hogy a korongoknak legyen valamilyen egységes hangulata, koncepciója és minden újabb lemez lehetőleg "fejlődést mutasson" az előzőhöz képest.
Ezért e sorozat célja azoknak a lemezeknek az ismertetése, amelyeket 1965-től napjainkig a legfontosabbaknak, vagy a legjellemzőbbeknek kell tekinteni, amelyek hallatán sem az idősebbeknek sem a fiatalabbaknak nem a koruk jut eszükbe, hanem a belőlük áradó erő. Mint ahogyan Mozartot és Bartókot, Bachot, Palestrinát és Sztravinszkijt sem "évjárata" alapján ítéli meg a zenekedvelő világ.
Mától kezdve minden héten bemutatunk egy híres albumot. Kihasználva naptárunk 52 hetét, egy-egy évnél duplázhatunk, vagy triplázhatunk is. Természetesen egy ilyen rocktörténeti sorozat magában hordozza annak "veszélyét", hogy mindenki más lemezeket tenne fel erre az 52-es listára. Minden évben megemlítünk más híres lemezeket is, és azért sem neheztelünk, ha az olvasóink megtisztelnek bennünket az ellenvéleményükkel. Ami pedig a lemezeket illeti mi mást is kívánhatnánk, mint hogy hallgassuk, hallgassuk, hallgassuk...
Göbölyös N. László



