
Cohen abban különbözik pályatársaitól, hogy elsősorban költő, író, aki csupán segítségül hívta a zenét poézise széles körben való terjesztésére. Új lemezén, a Dear Heatheren a zene szinte már csak háttér.
"Énekes, ha regényt ír" - ezzel a reklámmal harangozták be néhány évvel ezelőtt Cohen első, még 1963-ben megjelent regényének, a Kedvenc játéknak magyar kiadását. Nem kis tájékozatlanságról vallott ez, mivel a szerző, aki 1934. szeptember 21-én született Montrealban, már az 50-es évek második felében elismert költőnek számított szülőhazájában. Több nagy sikerű kötete jelent meg, köztük az 1961-es A Föld fűszerdoboza (Spice-Box of The Earth). http://partners.starkingnet.hu/gobolyos/cohen.
Cohen kezdetben csak magának és barátainak zenélt, illetve írt dalokat, és csupán újabb regénye, a Gyönyörű vesztesek (Beautiful Losers, 1966) után engedett a lemezkészítés csábításának. Bár első lemezei, az 1967-es Songs of Leonard Cohen, vagy a nagy áttörést jelentő 1969-es Songs In A Room még némiképp Bob Dylan hatását tükrözte, hamarosan kialakította saját, egyéni stílusát, amelyben a blues, a sanzon, az észak-amerikai folk elemei éppúgy megtalálhatók, mint a klezmer hatása.
Verseinek és zenéjének legtökéletesebb összhangját a Death of A Ladies, Man (1977), a Various Positions (1984), és a The Future (1992) című lemezein érte el. Rekedtes, mély, férfias mormolása, amelyet sokszor kiválóan egészítettek ki női vokálok, fogalommá vált. A Suzanne, a Bird On A Wire, a Story of Isaac, az Everybody Knows, a Dance Me To The End Of Love, a The Miracle vagy a Tower of Songs napjaink egyetemes dalkincsének részei. Költői munkássága ezekben az években még jobban kiteljesedett az 1984-ben megjelent Az Irgalom Könyve (The Book of Mercy) prózaverseivel.
Cohen 1993-94-es világturnéja után visszavonult, éveken át egy kaliforniai buddhista kolostorban meditált, de közben is rendszeresen publikált verseket - egy finn Internetes honlap megkapta ezeknek első közlési jogát - a Kedvenc játékból pedig Kanadában filmet készítettek. 2001-ben azonban visszatért a Ten New Songs című albummal, amelyet szépséges új párjával, Sharon Robinsonnal vett fel közösen. Annak a szelíden melankolikus korongnak a folytatása a most megjelent Dear Heather.
A hetvenéves Cohen ugyan lassan már maradék hangját is elveszti, viszont szívet borzongtató baritonja akkor is szépen szól, ha csupán "verset mond": ezúttal nemcsak a sajátjait, hanem Lord Byron, valamint két kortárs, de már elhunyt költő, Frank Scott és A.M. Klein egy-egy darabját is. Sharon újra méltó társa volt nemcsak előadásban, hanem a dalok pontos hangszerelésében egyaránt: romantikus, szelíden fájdalmas, elmélázó, néha meglepően avantgárd hangok kísérik Cohen verseit. A The Faith minden bizonnyal mind szövegével, mind zenéjével feljut a Cohen-Parnasszusra, de emlékezetes a féltő szerelmi összefonódás dala, a There For You, a címadó apró pasztellrajz, vagy a New York elleni terrortámadásra emlékező On That Day is.
Csak a lemez végére biggyesztett 1985-ös koncertfelvétel, a Tennessee Waltz című nevezetes country-dal előadása lóg ki az egész album atmoszférájából. Talán ezzel a visszaemlékezéssel akarta Leonard Cohen jelezni, hogy ez volt énekesi hattyúdala. De ő már mindenképpen itt maradt köztük, bennünk, kitörölhetetlenül, dalnokként, költőként egyaránt.
Göbölyös N. László



