A leghangosabb punkok egyike volt a 70-es évek végén, aki dühét, depresszióját és istenkeresését egyaránt beleüvöltötte a világba. Aztán "lehiggadt", de csak annyira, hogy egy csipetnyit se veszítsen elemi erejéből, energiájából, a dalaiból, szövegeiből áradó feszültségből, szuggesztivitásából. Több mint negyedszázaddal pályakezdése után Nick Cave ismét remekművel rukkolt ki.

Elvileg mi lehet távolabb a vágóhidaktól, és a szerelméért mindent feláldozó Orpheustól? Lehet, hogy Cave is ellentmondást érzett a két világ között, ezért választotta külön új albumát két, inkább a régi LP-k hosszának megfelelő, 40 perc körüli CD-re.

Az első, az Abattoir Blues (Vágóhíd blues) úgy kezdődik, mint a hajdani leggorombább Birthday Party-lemezek a Get Ready For Love-val, és nem éppen a halk líra jellemző a Cannibal's Hymnre sem - legalábbis szövegében. Nicktől már megszokhattuk, hogy egy visszafogottabb dalt is szétvethet valami eszeveszett érzés. A Hiding All Away megint csak "alapmű"-gyanús, tipikus Cave-ballada szétforgácsolt emberségünkről, míg a Messiah Ward olyan szerelmi vallomás, hogy "a fal adja a másikat", mint annak idején a Do You Love Me? esetében. A There She Goes, My Beautiful Worldben tiszteleg írók, költők, festők előtt, a befejező Fable Of The Brown Ape pedig tanmese, némi hallgató-sokkolással.

Cave Orpheusa sem csendben siránkozó figura: a címadó The Lyre of Orpheus inkább fegyencdalnak hat, kőtörő dobjaival. A szerelem, mint végső mentsvár jelenik meg a Babe, You Turn Me Onban, a legszebb dallam pedig talán az Easy Money-é. Aki viszont egy igazi kozmikus Cave-re vágyik, annak ajánljuk a Supernaturally szökőár-hullámait. Aki látta már őt színpadon - eddig háromszor járt Magyarországon - e dal hallatán felidézheti azt az élő "energiaátvitelt", amire rajta kívül kevés előadó képes.

A 46 éves ausztrál költő-zeneszerző-énekes-színész csattanós választ adott azoknak, akik azt hitték: az örök barát és alkotótárs, Blixa Bargeld távozása után nem lesz képes a korábbiakhoz hasonló színvonalú muzsikát alkotni. Bátran kijelenthetjük, hogy Cave pályája töretlen, és ez a kettős CD méltán kerül a művész olyan csúcsteljesítményei közé, mint a The First Born Is Dead, a Your Funeral My Trial, a Henry's Dream, a Let Love In vagy utolsó "blixás" lemeze, a Nocturama. Magát az albumot is jó kézbe venni: olyan vászonkötésű dobozba tették a két korongot, mint amilyenek gyerekkorunk kedvenc könyvei voltak, a kis homokszínű szövegkönyvet pedig nyugodtan forgathatjuk úgy, mint egy verseskötetet, korunk egyik kiemelkedő költőjének legújabb munkáját.

Göbölyös N. László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.