Az év legjobban várt könyveként hirdeti a New York-i Simon and Schuster kiadó Bob Dylan Chronicles című önéletrajzi trilógiájának első kötetét, amely október 5-én kerül az üzletekbe.

A 304 oldalas mű - ígérte a szerző - felfedi magánéletének minden titkát a minnesotai gyermekkortól kezdve, amikor nevet változtatott és elindult szerencsét próbálni New Yorkba, ahol először Greenwich Village kocsmáiban lépett fel. A későbbiekben visszaemlékszik arra, amikor áttért a kereszténységre, majd visszatért a zsidó hitre. Szól Joan Baezhez fűződő kapcsolatáról, és második, sokáig titokban tartott házasságáról, egészen a reklámfilmig, amelyben a Victoria,s Secret szexis alsóneműit hirdette. "Csodálatos könyv" - nyilatkozta a kiadó, David Rosenthal, aki meggyőzte az Oscar-díjas Sean Pennt, hogy a könyvet mondja rá a CD-változat lemezeire.

A könyv 250 ezer példánya az Interneten meghirdetett elővásárlásokban már csaknem mind elkelt. Borítóján a Time Square egy 60-as évekbeli éjszakai képe látható, a hátoldalán magának a szerzőnek a portréja ugyanebből az időből. A könyvvel egy időben jelenteti meg a Simon and Schuster a Lyrics 1962-2001 Dylan-dalszöveggyűjtemény második kiadását. Ugyanakkor Dylan honlapján felhívják a figyelmet a Tarantolára, egyetlen "valódi" verseskötetére, amelyet 1971-ben írt, valamint azokra a kötetekre, amelyeket zenéjéről írtak. Például Christopher Ricks Dylan bűnös látomásai című tanulmányára, amelyben a tekintélyes oxfordi tanár a világirodalom óriásaihoz hasonlítja. Dylan dalszövegeit egyetemi körökben már régóta a XX. századi amerikai költészet remekei között tanítják számon, és hogy erről nemcsak ők és a rajongók vélekednek így, azt bizonyítja, hogy 1996-ban Dylant irodalmi Nobel-díjra javasolták.

A 63 éves Dylan, aki hamarosan újra turnéra indul Amerikában, a USA Today-nek elmondta: azért fogott bele önéletírásába, mert az utóbbi időben nem engedélyezett életrajzok tömege jelent meg róla: "Megvetem azokat az árulókat, akik személyes információkat terjesztenek rólam, hogy megnyerjék a közönséget. Kémek és informátorok, akik megérdemelnék, hogy lelőjék őket" -dörögte a zenész. A Newsweek-nek adott interjúban viszont Bob azt is elárulta, hogy új kihívást jelentett neki a könyvírás, mert itt nem tehette tele sorait szimbólumokkal és metafórákkal, hanem úgy kellett írnia, hogy senki ne érthesse félre szavait. Ugyanakkor nem élvezte azt az "elszigeteltséget", amit a memoárírás megkövetelt.

Dylan arról is beszélt, hogy "viccesnek" tartja mindazokat a jelzőket, amelyek őt egy "nemzedék hangjának", a "tiltakozás főpapjának", "az engedetlenség hercegének", "az anarchia érsekének" nevezik, mert nem sok köze volt ahhoz a bizonyos nemzedékhez és nem is tudott róla sokat. Az viszont kifejezetten dühítette, hogy miket hoztak a szövegeiből, de elismerte, hogy írt néhány "befolyásos dalt". Nem kis meglepetésre azt is elárulta, hogy legnagyobb álma, hogy egyszer kispolgári életet éljen: 9-től 5-ig dolgozzon, legyen egy háza egy fasorban, fehér kerítéssel és a kertben rózsaszínű rózsákkal." És miként látja ma a világot? "Nem tartozom senkinek semmivel. Mélyebbre hatoltam a sötétségbe, mint bárki más. A fényt a családom jelentette és ezt a fényt mindenáron megvédtem."

Természetesen nem mindenki lelkesedik érte, és kritikák is megfogalmazódnak. A Miami Herald zenekritikusa a következőket írta: "A változások, amelyekhez Dylan hozzászoktatott bennünket, kezdve a melltartó-reklámtól az életrajz megjelentetésének módjáig felfedik, amit egyesek régóta gyanítanak: a generáció, amely Woodstockkal ajándékozott meg bennünket, üzletre adta a fejét. Pénzeket gereblyéznek össze, amelyeket Dick Cheney alelnök Halliburtonjébe fektetnek be."

Göbölyös N. László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.