
Az amerikai folk-bluesfesztivál-sorozat tulajdonképpen hatalmas utazó show volt, amelynek résztvevői, a legkitűnőbb amerikai blueszenészek a hatvanas évek eleje óta rendszeresen átrándultak Európába, és nagyszerű koncertekkel kápráztatták el a nagyérdeműt. A koncertsorozatban részt vett a műfaj nagyjai közül Muddy Waters, Howlin, Wolf, Hubert Sumlin, Willie Dixon, Junior Wells, Otis Spann, Sonny Boy Williamson, Sonny Terry és Brownie McGhee, és akkor még közel sem említettünk meg mindenkit. A koncertek a hatvanas évektől évtizedeken át folytatódtak. Még Muddy Watersnek, a műfaj egyik emblematikus alakjának 1983-ban bekövetkezett halála után is tartottak emlékbulikat a tiszteletére.
A koncertsorozat ugyan behálózta egész Európát, de különösen fontos színhelye volt Németország, ezen belül az egykori kommunista német állam, az NDK is. A koncertekről folyamatosan jelentettek-jelentetnek meg hang- és képhordozókat. Nehéz lenne összeszámolni, hogy a hatvanas évek elejétől egészen a nyolcvanas évekig mennyi koncertet tartottak és azokat összesen hány lemezen, kazettán, majd videokazettán és DVD-n gyűjtötték össze - annak ellenére, hogy ezeken az albumokon becsületesen feltüntették az évszámokat. A kiadásokból jócskán kivette részét az NDK állami kiadója, a számos más értéket megjelentető Amiga is.
A hatalmas gyűjtemény tovább gazdagodik tehát: a hónap végén boltokba szállítandó DVD-n tizennyolc, ínyenceknek való, soha ki nem adott dal hallható Muddy Waters, Son House, Little Walter, Big Mama Thornton, Roosevelt Sykes, Skip James, Koko Taylor és mások előadásában. A dalokat a német televízió stúdiójában vették fel még a fesztiválok idején. A DVD-változatra került többek között Buddy Guy, Roosevelt Sykes, Koko Taylor, Bukka White, Sonny Terry és Brownie McGhee, Son House egy-egy ritkasága vagy éppen ismeretlen dala, bónuszként pedig Muddy Waters Long Distance Call és I Got My Mojo Working című dala eddig még nem hallott változatban, továbbá Earl Hooker eddig ismeretlen instrumentális száma.
A CD-n is hallható Son House-tól a sokak által feldolgozott Death Letter Blues, Skip James All Night Long, Howlin, Wolf I,ll Be Back Someday és Willie Dixon Nervous című dala. A derék öregek jammelnek is egy jót: a Bye Bye Bluest éneklik és játsszák (Egyes beharangozók szerint a gyűjtemény az 1969-ig terjedő időszakot öleli fel.) A múlt év a blues éve volt Amerikában, és ebből az alkalomból - sok más egyéb kiadványon kívül - megjelent az American Folk Blues Festival 1962-1966 című kiadvány első két része is.
Kovács Miklós



