
Az lett, az amerikai csapat a speed és thrash metál meghatározó, később pedig formabontó zenekara lett, egyedi hangzással és témákkal. Az Anthrax már első lemezein egyfajta műfaji egyveleggel próbálkozott: míg a többi speed metál zenekar a hagyományos témákkal rukkolt elő, ők a hardcore tempóját és dühét vitték bele a gitárközpontú heavy metálba. Scott Ian és Dan Spitz gitárosok egyedi, és később szinte áruvédjeggyé váló riffeket írtak, a gitárok dögösen zúztak, a szólók villámtempóban cikáztak. Ráadásul a fickóknak sajátos megközelítése volt a műfajhoz, az Anthrax tagjai sohasem vették komolyan magukat, szegecses bőrcuccban ritkán voltak láthatóak, náluk a humor része lett a produkciónak.
A banda ugyanabból a pezsgő New York-i zenei közegből indult, mint a Living Colour, a Beastie Boys vagy a Public Enemy, csak éppen a felsoroltak nem a metál hangzásvilága felé tartottak. Az Anthrax megőrizte gyökereit, és éppen ennek az eredetiségnek köszönhető, hogy zenei stílusváltásaik sohasem voltak erőltetettek, sőt, éppen azt mutatta, hogy a tartalom nemcsak a metál szűk műfajában tud a felszínre törni. Persze, amikor Scott Ian a 80-as évek végén kopaszra nyírta a haját, kecskeszakállt növesztett és térdnadrágot öltött, valamint a csapat rap-témákkal fűszerezte műsorát, akkor a metál kemény magja felhúzta az orrát...
Az Anthrax nevét az 1984-ben kiadott metálválogatás, a Fistful of Metal tette ismertté, de pályájuk csúcspontja kétségtelenül a 80-as évek vége volt - harmadik és negyedik lemezük, az 1985-ös Spreading the Disease, valamint az 1987-es Among the Living műfajteremtő és óriási hatású. A MTV folyamatosan adta a Madhouse című videoklipjüket, majd rövidesen kifutott az éterbe a híres Indians vagy az I Am the Law is. Az Anthrax a Metallica oldalán elismert koncertzenekar lett, óriási hangulatot teremtve az élő fellépéseken.
A rákövetkező években azonban önismétlésbe fulladtak, így az énekes Joey Belladonna helyett az Armored Saint mélyhangú, így a metálosabb megszólaláshoz jobban illő frontemberét, John Busht vették a csapatba. A vele felvett Sound of White Noise album ismét jól fogyott, de ennek ellenére rövidesen elhagyta a zenekart a meghatározó erő, a szólógitáros Spitz. A Stomp 442 című lemez nagy titokban jelent meg: kiadójuk egyszerűen "elaludt" a terjesztéssel, s rajongótáboruk a turné állomásain értesült a lemez létezéséről.
Az utóbbi évek során koncerteztek a Mötley Crüe-vel és a Megadeth-tel, játszottak a Twisted Sisters tribute-albumán, Scott Ian pedig műsorvezetőként tűnt fel a VH1 televízió metálzenei magazinjában, a Rock Show-ban. A már 23 éve együtt zenélő banda tavaly új lemezzel rukkolt elő, a We've Come for You All a legjobb régi hagyományokat veszi elő, és a hangzás is OK - a fiúk nem fáradtak el, az energia még velük van. Hogy futja-e még a szuflából, az hamarosan kiderül mindnyájunk számára, a Szigeten vasárnap utolsóként döngölnek majd a Nagyszínpadon.
Maráczi Tamás



