A mai 50 plusz évesek ifjúkori zenei élményei szempontjából meghatározó jelentőségű volt az 1969-es esztendő nyara. Ekkor indult meg a Beatles - a tagok feleségeinek aknamunkája nyomán - a felbomlás felé. A Rolling Stonesból kivált, majd július elején meghalt Brian Jones, a karizmatikus szólógitáros. Augusztusban zajlott le New York közelében a legendás woodstocki fesztivál, és az 1968 őszén feloszlott Cream romjain létre jött Blind Faith éppen 35 évvel ezelőtt, 1969 augusztusában adta ki első lemezét.

A felerészt Cream-tagokból - Eric Clapton gitáros és Ginger Baker dobos - álló, Steve Winwood billentyűssel és Rick Grech basszusgitárossal kiegészült "supergroup" felvételeit hatalmas érdeklődés előzte meg Angliában és az Egyesült Államokban. A blues beütésű rockzene rajongói nehezen emésztették meg a bálványozott (és máig utolérhetetlen) Cream széthullását. Egy részük titkon azt remélte, hogy - ha a basszusgitáros-énekes Jack Bruce nélkül is, de - a Blind Faith neve alatt a legendás trió és annak zenéje fog újjászületni. Nos, ez csak részben vált valóra.

Igaz ugyan, hogy Clapton gitárjátéka a Blind Faith nevét viselő korongon is pazarul hangzik. Szólóival ismét igazolja, hogy az európai gitárosok között ő a "király". Érdekes körülmény viszont, hogy a Blind Faith lemezen - miként későbbi szólókarrierje során - a Cream-évek alatt favorizált Gibson gitárokat (ES-355, Les Paul, SG Standard) Clapton fölcserélte a finomabb hangzású Fender Telecasterra. Ezáltal vérszegényebb lett a hangszín; nincs már benne az a telivér őserő, amely a Cream-dalok (Crossroads, N.S.U., Sweet Wine, Strange brew, Clearout) többségéből áradt. Baker dobolása ugyanolyan érett és invenciózus, mint a Cream lemezein. Hiányzik viszont az a bombasztikus rámenősség, amely főleg az 1967-68 évi koncertfelvételeken jellemezte a szakállas, vörös hajú dobos játékát. Igaz, ezáltal jobban érvényesül a többi zenész.

A négy tag közül (Grech már nincs az élők sorában) ma kétségtelenül Clapton csillaga ragyog a legfényesebben. Ám a Blind Faith lemez titkos vezéralakja nem ő, hanem a Traffictől átigazolt Winwood. A felvételek idején 21. életévét betöltő sokoldalú zenész (az éneklés mellett zongorán, orgonán és gitáron is játszik) hangja kiválóan érvényesül, szinte szárnyal az eredeti lemez öt vokális számában (amelyek közül háromnak ő a szerzője is). Mint a londoni Olympia és Morgan stúdiókban készült hangfelvételek egykori szemtanúi írták, Winwood Ray Charlest idéző kecses könnyedséggel ingázott a zongora és az orgona között.

A Blind Faith felvételek három éve kiadott, de luxe jelzésű dupla CD-verzióján pedig (ez 1969 februárja és júniusa között rögzített, de a 35 éve megjelent nagylemezre föl nem fért számokat is tartalmaz) az instrumentális Time Winds szerzeményen Winwood orgonája magával ragadóan felelget Clapton gitárjának és az uniszónóban pengető Grech basszusgitárjának. Ez a szám mintegy megelőlegezi a második CD-n hallható örömzenét: négy, egyenként 12-16 perces jam sessiont. Utóbbiak jól mutatják a Blind Faith-ben rejlő fantasztikus lehetőségeket. Sajnos, éppen ez az óriási potenciál okozta az együttes gyors kimúlását. Clapton és Winwood pénzéhes menedzserei (meg sem érdemlik, hogy a nevük itt szerepeljen) nagyot akartak kaszálni. Ezért már májusban óriási sajtókampányt indítottak a (még félig sem kész) BF-lemez népszerűsítése érdekében. Egyúttal nagyszabású amerikai koncertkörutat is lekötöttek a "supergroup" számára. Az utóbbi anyagilag fényes sikernek bizonyult: a jegyeket - dacára az igen borsos árnak - minden helyszínen órák alatt elkapkodták.

A zsúfolt turnéprogram azonban megakasztotta a banda további fejlődését. Mint Winwood fogalmazott, "a lemezfelvételek során adott volt a lehetőség arra, hogy kreatív légkörben összeforrjunk és fejlődjünk. A folytatást azonban derékba törte a hosszú USA-turné". Nemcsak Winwood, de Clapton is fölismerte, hogy hírnevük hatalmas pénzt jelent - no nem nekik, hanem az ügynökeiknek, menedzsereiknek. "Olyan kor köszöntött ránk, amelyben a művészeket értékes vagyontárgyaknak tekintették" - fakadt ki a gitáros egy angol újságban.

Az augusztus-szeptemberi amerikai turné után a Blind Faith azonnal feloszlott. Clapton elfogadta John Lennon hívását, és részt vett a Plastic Ono Band több felvételén, majd gitározott az együttes Live Peace in Toronto albumán. Baker létrehozta a Ginger Baker's Airforce-ot, amelyben Grech és Winwood mellett Graham Bond, Phil Seaman és Chris Wood zenélt együtt két lemez erejéig.

Visszatekintve a kérészéletű Blind Faith-re, Winwood két különböző elképzelés konfliktusában (is) látja a kurdarc okát. "Eric és én kerestünk valamit, s ebben a folyamatban a Blind Faith lehetett volna az az alap, amelyen felépült volna egy új dolog. Rick és Ginger másként éreztek: ők, főleg Ginger, inkább a Cream utódának tekintették a kvartettet. Ez aztán konfliktusokhoz vezetett, mert Gingernek igen erős egyénisége van. Ezzel együtt azt hiszem, hogy a BF-lemez megállja a helyét, ezt senki sem vitatja. Megpróbáltunk valami újat létrehozni, s ha ma visszanézek, azt hiszem, ez sikerült is."

Dorogman László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.