
Jimmy - aki a repülőgépen egyszerűsítette le keresztnevét Jimire - 1966 szeptemberében érkezett meg Londonba, ahol Noel Redding basszusgitáros és Mitch Mitchell dobos lett a zenésztársa. Létrejött az Experience, a rockvilág egyik "szentháromsága".
Első fellépésükre a franciaországi Evreux-ben került sor, majd a párizsi Olympia közönségét is sikeresen tesztelték. Londont "villámháborúval vették be" - ahogy Pete Townshend a Who vezére érzékletesen megállapította. Koncertjeikkel letaglózták Angliát, mindenki róluk beszélt, őket akarta látni. Nemcsak a közönséget ragadták magukkal, de Jimi hangszertudása előtt fejet hajtottak a legjobb angol gitármágusok: Eric Clapton, Jeff Beck és Jimmy Page is. A Hey Joe sikere után jött a Purple Haze, melynek kábító zenéje megőrjítette a rockrajongókat, majd megjelent a listákon egy lírai ballada, The Wind Cries Mary címmel.
1967 májusában piacra dobták első nagylemezüket Are You Experienced? címmel, rajta olyan ma már klasszikus felvételekkel, mint a Foxy Lady, a Red House, a Fire és a Manic Depression. Ez a lemez mérföldkő a rock történetében! Hendrix zenéje a R and B és a rock "24 karátos ötvözete". Ezen a tavaszon indultak első brit turnéjukra, de valami eszelős párosításban, ugyanis a Walker Brothers "pop-bájgúnárokkal" osztoztak egy színpadon. A botrányok természetesen nem is maradtak el. Jimi bandájának ez nem szegte kedvét, európai turnéjuk remekül sikerült, jöhetett Amerika térdre kényszerítése. 1967 nyarán a Monterey-i fesztivál színpadán a gitártörő Who együttes után, utolsóként léptek fel Hendrixék. Amit ott produkáltak, arra nehéz szavakat találni, azt a helyszínen kellett volna látni. David A. Pennebaker rendező Plays Monterey című filmjének megnézésével részben pótolható a hiányt. Jimi bámulatosan játszott, a show amit nyújtott - bár a trükköket T-Bone Walker bluesgitáros már évtizedekkel korábban bemutatta - elementáris erővel hatott. A fogával, nyelvével játszott a húrokon, a háta mögött, a feje felett gitározott. Végül bedobta emlékezetes szexjátékát a hangszerrel, majd felgyújtotta a Fender Stratocastert. Ez a látvány örökre beleégett a rajongók szívébe, Amerika is behódolt, befogadta hazatérő fiát.
Elhalmozták turnéajánlatokkal, de menedzserének sikerült a legképtelenebbet kiválasztania, úgy tűnt megismétlődik az angliai rémálom, mert a Monkees nevű "instant popgagyit" játszó társasággal kellett fellépniük, de szerencsére sikerült hamar kiszállniuk ebből a "remek" párosításból. Év végén piacra dobták második albumukat Axis: Bold As Love címmel, amelyen hallható az If Six Was Nine-t, ami szerepelt az Easy Rider című filmben is. Ezek után nem okozott meglepetést, hogy a Beatles és a Rolling Stones után a Jimi Hendrix Experience lett Nagy-Britannia harmadik legnépszerűbb bandája.
1968 elején amerikai turnéra indultak, ahol 47 nap alatt 54 koncertet nyomtak le. A valaha 50 centért játszó gitáros ebben az időben, egy alig 45 perces koncertért 100 ezer dollárt söpört be. De a pénz ahogy jött, úgy el is ment, rengetegen élősködtek rajta, meg aztán a gitárok is fogyóeszközök voltak. Előfordult, hogy egy hét alatt kilenc hangszert tört össze a színpadon, az erősítők is túl gyorsan amortizálódtak, mert Jimi feed-backjének teljes erővel kellett szólniuk. A saját bulik mellett rengeteg jam sessionon is játszott, olyan társakkal, mint Johnny Winter, Mike Bloomfield, Jim Morrison, Al Kooper.
Bár az 1968-as év sokak szerint Hendrix pályafutásának a csúcsa volt, mégis már sok jel mutatott arra, hogy a Redding és Jimi közti feszültség az Experience felbomlásához vezethet, ami végül 1969. július 2-án bekövetkezett. Hendrix alkotói válságba került, szeretett volna már kitörni a rákényszerített kalodából. A közönség viszont mindig ugyanazt akarta látni, a fogával gitározó vadembert, a lángoló gitárt, de ő már rég túl volt ezeken a show-elemeken, zeneileg másra, többre vágyott.
Géczi László



