
A Limp Bizkit karrierje tíz éve kezdődött, amikor a Korn agresszív, heavy metal banda Jacksonville-ben turnézott és a basszusgitárosuk, Fieldy készíttetett Freddel egy tetkót. Gyorsan összebarátkoztak, így a legközelebbi találkozásukkor Durst, a tetováló művész egy demo kazettát adott neki, ami gyorsan eljutott a Korn producerének kezébe. Így aztán a Limp Bizkit a Korn segítségével vágott neki a zenei biznisznek.
A zenekar tagjai a következők voltak: John Otto (dobos), Sam Rivers (basszusgitáros), Wes Borland (gitáros 2001-ig) 2001-től Mike Smith (gitáros), Leo "DJ Lethal" Dimant, és a rikító piros baseball-sapkájáról könnyedén felismerhető frontember, Fred Durst.
Fred nem "csupán" egy átlagos rockénekes. A dalszerzés mellett rendezett már videoklipet, írt forgatókönyvet és rengeteg remixet is készített. Egy személyben botrányhős, énekes és médiasztár, plusz az Interscope nevű lemezkiadó cég igazgatóhelyettese, szabadidejében profi gördeszkás és egy hétéves kislány édesapja. Börtönben is ült miután feleségének szeretőjét alaposan helybenhagyta.
DJ Lethal, a lemezjátszók varázslója 1991-től 1996-ig a House Of Pain dj-je volt, felbomlásuk után csatlakozott a Limp Bizkithez. John Otto dobos, Sam Rivers basszusgitáros unokatestvére. 17 éves korától jazz dobosnak tanult, mellesleg egykor egy jazzbanda tagja is volt. Sam Rivers korábban tubán is játszott. Gitárjátékát gyakran hasonlítják a Korn basszistáéhoz.
A Limp Bizkit első albuma 1997-ből a Three Dollar Bill Y,all címet viselte, ekkor még fizettek egy rádiósnak, hogy adja le a számaikat. Hip-hoppal és rappel megbolondított rockzenéjük azonban egy egészen újfajta stílust teremtett, ami egyre nagyobb népszerűséget hozott a zenekarnak szerte a világban.
A totális áttörést a két évvel később piacra kerülő második albumuk, a Significant Other jelentette. Ezen a lemezen ötvözték igazán a rappet a rockkal és remek break számok is kerültek rá. Az albumról a Nookie, a Break Stuff és a Re-Arranged a Billboard listájának az élére tört és maradt is az első tíz között majdnem egy évig mialatt több mint 6 millió példány kelt el belőle. A legnagyobb médiumok tudósítottak arról a hisztériáról, ami Limp Bizkit koncerteket övezte szerte a világon. Ilyet eddig csak a Beatles, a Rolling Stones, a Led Zeppelin, a Guns N' Roses és a Nirvana tudott elérni. 2000-ben Grammy-díjra jelölték a bandát a legjobb rock előadó és a legjobb album kategóriában.
Ugyanebben az évben a Nookie-t az MTV Video Music Awards-on szintén két kategóriában jelölték, majd a Break Stuff nyert is a legjobb rock videoklip kategóriában.
Ugyanakkor rágalomhadjárat indult ellenük és rajongóik ellen, mert állítólag bűncselekményeket is elkövettek a Re-Arranged videójának forgatása során, de ez nem volt igaz. Amikor a rosszul szervezett Woodstock fesztivál végül káoszba fordult, igazságtalanul vádolták érte a fiúkat és rajongóikat.
Harmadik stúdióalbumuk, a Chocolate Starfish And The Hot Dog Flavored Water (2000), tovább erősítette azt a meggyőződést, hogy pillanatnyilag az egyik legütősebb csapat a Limp Bizkit.
"A legfrankóbb dolog ezzel a zenekarral, hogy kiszámíthatatlanok vagyunk"- mondja Durst. "Az érzelmi hullámzásaink aktuális pillanata szüli a dalokat. Ráadásul olyan srácok, akik nemcsak élnek a népszerűségből és közben fanyalognak, hanem imádják a rajongóikat. Ők segítenek mindig elérni egy újabb, magasabb szintet. Azt hiszem, együtt növünk fel velük. ...és sohasem fogunk csalódást okozni nekik".
2001 októberében a gitáros Wes Borland kilépett a zenekarból kockára téve ezzel a Limp Bizkit további működését. Az első sokk alapján úgy tűnt, hogy Borland nélkül a Limp Bizkit sosem lesz a régi. Fred csalódottan más vizekre evezett: megküzdött Eminemmel, flörtölt Britney-vel, de azért vett egy új baseball sapkát is és kérte a banda fanatikus rajongótáborát, hogy segítsen neki megtalálni az ideális gitárost. Keresztül-kasul bejárta egész Amerikát - százával hallgatták meg a gitárosokat - míg végül rátaláltak Mike Smith-re. Már vele készítették a zenekar új albumát Results May Vary címmel, amely 2003. szeptember 22-én jelent meg.
Az album platinalemez lett az Egyesült Államokban, aranylemez Kanadában, Portugáliában, Svájcban, Indonéziában, Tájföldön, Ausztráliában és Új-Zélandon és ezüstlemez az Egyesült Királyságban. Eddig világszerte kétmillió példány talált belőle gazdára!
A Results May Vary második kislemezdala a Behind Blue Eyes, amely a Gothica című film betétdala. A film egyik szereplője Halle Berry, aki emiatt szerepel a Limp Bizkit videoklipjében is ! Egészen pontosan Fred forró csókot vált a gyönyörű Oscar-díjas színésznővel



