Hughes Turner Project 2 címmel tavaly szeptemberben jelent meg Glenn Hughes és Joe Lynn Turner - a Deep Purple két korábbi torkának - közös lemeze, amelynek a zeneanyagát Budapesten is hallhatjuk március 16-án, kedden este a Wigwam rock klubban.

Az album, amellyel előrukkoltak nagyszerű, a fogós Losing My Head című dalban pedig rajtuk kívül megcsodálhatjuk Steve Vai gitárszólóját és Chad Smith (Red Hot Chili Peppers) dobjátékát is. Az énekesek előéletéről itt csak annyit, hogy Glenn Hughes, mielőtt a Deep Purple-hez csatlakozott volna, vezetője, énekese és basszusgitárosa volt az angol Trapeze együttesnek, amely addigra három sikeres lemezt jelentetett meg: "Trapeze", "Medusa" és "You,re The Music, We,re Just A Band..." címmel. Hughes az 1972-ben távozott Roger Glover basszusgitárost váltotta. Hangját és játékát a Deep Purple "Burn", "Stormbringer" és "Come Taste The Band" című kiváló albumain, valamint az együttes néhány koncertfelvételén hallhatjuk.

Ezt követően, 1986-ban Glenn elfoglalta a Black Sabbath énekesi posztját. A csapat tagjaként adott néhány koncertet és rögzítette a Seventh Star című albumot. Emellett Hughes rendszeresen jelentetett meg szólólemezeket a legkülönbözőbb stílusokban - a bluestól a funkon át a heavy-ig - de minden alkalommal invenciózus dalszerzői és zseniális énekesi képességeiről győzi meg a hallgatókat, amivel rászolgált a The Voice Of Rock - a Rock Hangja - címre!

Joe Lynn Turner énekes korábban a Fandango amerikai AOR csapatban gitározott és énekelt. Neve a nagyközönség számára akkor vált ismertté, amikor 1981-ben megjelent a volt Deep Purple gitáros Ritchie Blackmore vezette Rainbow ötödik stúdióalbuma, a Difficult To Cure, amelyen Turner hangját halljuk a korábbi vokalista Graham Bonnet helyett. Három évet húzott le Blackmore mellett, majd egy másik roppant technikás gitáros, Yngwie Malmsteen bandájában, a Rising Force-ban énekelt. Időközben szólólemezeket is kiadott, valamint olyan művészek albumain is hallhatjuk, mint Cher, Michael Bolton, Billy Joel és Bonnie Tyler.

1990-ben Blackmore hívó szavára ott találjuk az újjászülető Deep Purple-ben, ezt a formációt a Slaves and Masters albumon erősítette. Ian Gillan visszatértével azonban neki távoznia kellett, de nem maradt munka nélkül, mert a képességeit jól ismerték a szakmabeliek, így szinte állandóan dolgozott.

A két énekes Hughes Turner Project lemezzel először 2002 decemberében jelentkezett, majd a sikert látva tavaly szeptemberben rátettek még egy lapáttal és egy olyan erőteljes hard rock albumot tettek le az asztalra, hogy az a legkényesebb igényeket is kielégíti. A korong 11 dala közül, - a már említett Losing My Head-en kívül - érzelemdús, lírai hangvételével kiemelkedik a Time and Time Again, amely már szinte rádióbarátnak számít, bár játszanák valahol. A lemezindító Revelation és az Alone I Breathe című számokat hallva pedig szinte megáll az ütő bennünk, olyan dögösen szól a gitár, de ezeken kívül is van még néhány nagyon húzós dal a CD-n. Az egész album pörgős és lehengerlő, az énekesek mellett a hangszeresek is kitesznek magukért. J.J. Marsh kezében néha szinte sír a gitár, máskor pedig egyszerűen letaglóz a játékával. A basszust Glenn Hughes kiválóan nyomja, de a billentyűs Ed Roth és a dobos Shane Gaalaas is felnő a feladathoz. A zenei anyag a 70-es évek elejének dicsőséges hard rock korszakát idézi, bízzunk benne, hogy a fiúk koncertprodukciója is méltó lesz a stúdiómunkájukhoz. 

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.