Dühből vágatta le derékig érő haját, mert nem akarta, hogy cicababának nézzék. Sokkolta a hallgatókat agresszivitásával, máskor pedig elringatta őket a legváratlanabb pillanatokban. Frank Sinatra el akarta fenekelni, mint egy rossz gyereket, Peter Gabriel viszont feleségül akarta venni. Tartották "terroristának", modern szent Johannának. Most, 35 évesen, hatalmas sikerekkel és zsákutcákkal egyaránt teli 15 éves pályafutás után Sinéad O'Connor visszatért zenei bölcsőjéhez, az ír népdalokhoz.

A csillagszemű ír énekesnő Sean - Nos Tua (Régi-új módi) című albumán egyfelől tisztelettel és alázattal közelít népe dalaihoz, amelyek közül a szigetország zenéjét imádóknak aligha kell bemutatni a Peggy Gordont, vagy a Molly Malone-t, másfelől viszont nem felejti el, hogy ő alapjában véve rock-énekesnő, és ezért a dalok hangszereléséhez a hagyományos ír hangszerek mellett modern hangzásokat is betoldott, de természetesen nem úgy, mint napjaink idegesítő "remixjeiben", hanem úgy, hogy a régi dallamokkal, szövegekkel tökéletesen harmonizálnak.
Bár Sinéadtől most nem halljuk jellegzetes hangugrásait, amelyet azóta a Cranberries szólistájától magyar énekesnőkig sokan utánoznak, mégis nagyon sokféle hangon szólal meg a most is csupán néhány centis hangot viselő, lassan érett asszonnyá váló, egykor elviselhetetlenül lázadó lány: hangja hol halkan suttog, mintha gyerekeknek énekelne esti mesét, mint a Her Mantle So Greenben, hol drámaivá válik egy-egy balladában, hol játékos lesz, mint az I'll Tell Me Ma-ban, másutt pedig szárnyal, mint korábban legjobb formájában. Mint több lemezén, ezúttal is énekel gael nyelven, némely felvétellel- például az Óró Sé Do Bheathában - az ember igazi ír táncházban érezheti magát.
A Lord Bakerben még egy szép duettet is hallunk tőle Christy Moore-ral. Ez a dal kicsit úgy szól, mint a Traffic egykori híres Burns-feldolgozása, a John Barleycorn.
Sinéad O'Connor sok mindent kipróbált pályafutása során: az első lemez, a Lion And The Cobra durva sokkja után némiképp megszelídült az I Don't Want-on, majd nem kis megrökönyödést okozott az Am I Your Girl? világslágereivel. Legyünk őszinték: nem állt neki jól sem a Szomorú vasárnap, sem pedig a Ne sírj értem, Argentína. A Universal Mother talán túl személyesre, bensőségesre sikerült, pedig 8 év távlatából is szép lemez. Nem véletlenül önálló albummal csak 2000-ben jelentkezett, (Faith And Courage) és most a népdalfeldolgozásokkal, melynek hazai forgalmazását a Record Expressnek köszönhetjük.
"Tudom, sok mindent tettem, amiért megérdemlem, hogyha nem hallgatnak" - mondta két évvel ezelőtt, amikor úgy tűnt: leírták. Remélhető, hogy Sinéad feltétlen hívein túl mások is visszafogadják szívükbe a Sean-Nos Tua hallatán ezt a gyönyörű, nagyon tehetséges, és nagyon szeretetéhes énekesnőt.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.