A Police brit sztárcsapat üstökösszerű pályafutása mindössze hat évig, 1977-től 1983-ig tartott. Ezalatt sikert sikerre halmoztak, miközben a pop, a punk, a jazz, a reggae és természetesen a rock mind ott szerepelt a banda utánozhatatlan hangzásában. Utolsó lemezük a többszörös platina Synchronicity után a világ a lábaik előtt hevert. De ekkor Sting, a karizmatikus énekes-basszusgitáros a szólókarrier kedvéért kilépett és ezzel a dobos Stewart Copeland számára az álom véget ért. Bár azóta az ütős remek zenészekkel saját bandát alapított, de a Police sikerét meg sem tudta közelíteni. A nemrég piacra dobott The Very Best of Sting & the Police válogatáslemez kapcsán Copeland az együtt töltött viharos évekről beszélt.

Az érdekfeszítő riportban Copeland kifejtette, egyáltalán nincsenek ellenére a válogatáslemezek. Szerinte ez egy teljesen külön műfaj. Egyrészt egy helyen található rajtuk az összes sláger, így nem kell keresgélni, ha valaki egy banda legnagyobb dobásait szeretné élvezni. Másfelől viszont nem biztos, hogy a slágerek az ember kedvenc számai. Emellett egy ilyen gyűjtemény egészen más megvilágításba helyezi az egyes dalokat. tette még hozzá az egyébként igen nagy zenei szakértelemmel bíró dobos.
Copeland lelkében érdekes emlékek villannak fel saját zenéik hallatán: Leginkább arra emlékszem, mit ettünk a felvétel napján. Például Montserrat-ban karibi kaját hozattunk. A Synchronicity felvételeinek a végén viszont nagyon rossz viszonyban voltunk, nem úgy Ghost in the Machine alatt. Copeland a válogatás lemez tracklistájával is elégedett. A Message in a Bottle, a Cant Stand Losing You, a Roxanne és az Every Breath You Take a kedvenc számaim. Amikor ez a gyűjtemény Euróbában kijött, rögtön a listák élén landolt. Leginkább az tetszik benne, hogy Sting saját számai keverednek a Police számokkal. Amikor Sting lelépett a rajongótábor egy része elfordult tőle, viszont sok új hívet nyert megváltozott stílusával. Most mindkét tábor belekóstolhat a másik ízlésébe.
Stewart Copeland igen béketűrő ember, az sem zavarja, hogy a válogatás a The Very Best of Sting & the Police címet kapta. Szerintem Sting eleget tett le az asztalra ahhoz, hogy ne sértődjünk meg rajta. Kiváló zenész, bár a harmóniákhoz való érzékét még mindig kétségesnek tartom. Sokan azt hiszik, a kedvemben járnak, ha szidják őt. Nem is tudják, mennyire tévednek.
Copeland számtalan hanganyagot őriz közös munkáikból, melyeket szabadidejében játékosan összekever, így a Police számoknak egészen egyedülálló változataival rendelkezik. Ezek némelyike bónusz track-ként még feltűnhet a korongokon.
Az egyes dalokról különleges sztorikat mesél, a legérdekesebb talán, amit az Every Little Thing She Does Is Magic kapcsán említ: Ez volt Sting lázadása a punk zene ellen. Csak a harmadik vagy negyedik lemezünknél jutottunk el odáig, hogy már szabadon eldönthettük, mit szeretnénk játszani. A dal már régóta ott bujkált benne, de annyira popos volt, hogy korábban nem fért volna bele a Police profiljába. Hasonlít is az egyik Paul McCartney számhoz, de szerintem sokkal jobb annál. Végül egy turnébusz hátuljában írta meg, amikor éppen Dél-Franciaországba utaztunk punk bandák társaságában. Ott volt a Clash, a Damned, és Sting teljesen kivolt, mert seggfej, idióta csürhének tartotta őket, akik zenésznek adják ki magukat. Szóval ott ült és énekelgetett: Every little thing she does is miközben lázadásként pop számot írogatott.
Copeland nagy vitákra is emlékszik. Az Every Breath You Take-et például csak óriás küzdelem árán sikerült megőrizniük gitáralapú dalnak, ugyanis Sting billentyűs alapot képzelt hozzá. Ordítoztunk bőven, mire Andy-vel meggyőztük, hogy mi egy gitárzenekar vagyunk, és hallani sem akarunk a szintiről. Az Every Little Thing She Does Is Magic esetén pedig pont az ellenkező történt: Sting bírt rá minket hasonló módszerekkel, hogy ragaszkodjunk az ő változatához. Végső soron úgy érzem, hogy mindkét szám így lett a legjobb.
A Police hangzásában igen fontos szerepet játszó dobos azt is kijelentette: egy olyan szám sincs, amit már unalomig játszott volna, sőt mivel 20 éve egyet sem adott elő közülük, bármit megadna egy Police fellépésért. Sosem volt, hogy valamelyik dalt untam volna, mert abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy jó számokat játszhattam.
Az újraegyesüléshez viszont nem sok remény fűz: Nagyon, nagyon valószínűtlen. nyilatkozta erről csalódottan. Az okot is megnevezi: Sting szárnyaló pályája az akadálya mindennek. Ha éhezne, talán belemenne.
Némi reményt talán nyújthat Copeland számára, hogy a hírek szerint a Police a jövő márciusi Hírességek Csarnokának új lakójaként eljátszik néhány dalt a beiktatási ceremónián.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.