Jon Anderson, a kontratenor hangú énekes-szövegíró, a keresztény ihletésű rock-költészet megteremtője, Chris Squire a kőkemény basszusgitáros, becenevén, a "Hal", Steve Howe, a dúsfantáziájú gitáros, akinek éppen a közelmúltban jelent meg új szólólemeze, Skyline címmel, Rick Wakeman, a rocktörténet egyik legnagyobb billentyűse, filmzenék, balettek, szvitek, zongoraművek szerzője, valamint Alan White dobos, aki annak idején John Lennon Plastic Ono Bandjében kezdte pályafutását, 1972-ben, a Yessongs című tripla koncertalbumon játszottak először együtt.
Egy év múlva elkészítették korszakalkotó dupla stúdiólemezüket, a Tales From Topographic Oceanst, négy lemezoldalon négy, egyaránt 20 perc körüli misztikus légkörű kompozícióval. Ekkor Wakeman kilépett, mert állítólag "unalmas" volt neki a banda - bár inkább arról lehetett szó, hogy Anderson és Howe háttérbe szorították őt, mint szerzőt.
1977-ben azonban a Going For The One albumhoz megint összejöttek, de miután egy évvel később a Tormato megbukott, a billentyűs megint távozott.
A 80-as évek követhetetlen jövés-menései odáig fajultak, hogy egy időben két Yes létezett: az egyikben ebből a csapatból Squire és White, a másikban Anderson, Howe és Wakeman szerepelt. Végül békét kötöttek és 1991-ben Union címmel olyan felvételt készítettek, amelyen jószerével az összes egykori Yes-tag fellépett.
A harminc évvel ezelőtti ötös azonban csak 1999-ben találkozott újra, amikor a BBC portréfilmet készített Wakeman 50. születésnapjára. A régi társak a közös zenélés hatására félretették személyi ellentéteiket, és most újra együtt indultak turnézni.
A zenekar, amely annak idején a rock technikai fejlődésének élvonalában állt a különböző szintetizátorokkal és különleges gitár-effektusokkal, ma inkább híres dallamosságát próbálja hangsúlyozni. Wakeman szerint harminc évvel ezelőtt 10 napig dolgoztak azon, hogy egyes különleges hangzású darabjaik, mint a Heart Of The Sunrise, vagy a Long Distance Runaround úgy szólaljanak meg, ahogyan elképzelték, ma ugyanez a munka tíz percet venne igénybe. Ez azonban zenei hozzáállásukon nem változtat - mondta a billentyűs - mert náluk a hangzásbeli különlegességek soha nem mehetnek a melódiák rovására. Ezért az egykor "futurista" zenekar most visszatért saját, akusztikus gyökereihez, amelyben szintén mindig erős volt.
A kvintett, amely Wakeman szerint ennyi eltérő felfogású emberrel csoda, hogy működik, jövő nyárig turnézik, majd valószínűleg új stúdióalbummal is meglepi híveit.
Ember legyen a talpán, aki eligazodik a Yes együttes 34 éves működésének felállásai között. Nincs még egy olyan nagy rock-csapat, amelyből ennyiszer kiváltak és amelybe ennyiszer visszatértek egyes tagok. Az az ötösfogat, amely Kanadában kezdte meg legújabb világturnéját, az 1972-73-ban, majd az 1977-78-ban működővel azonos.
Tetszett a cikk?



