A Boston régi jó(?) szokásához híven nyolc év után új albumot adott ki a nyáron. A hetvenes évek egyik legszínvonalasabb muzsikáját játszó rockcsapatának a szándéka az volt, hogy nemcsak a régi rajongóik, hanem a mostani fiatalok is találjanak kedvükre való zenét a Corporate America című korongon. Az együttes szövegírója és zenei motorja, Tom Scholz, közelmúltban adott interjújában az új lemez üzenetéről, és születésének különös körülményeiről mesélt.

Scholz mindjárt a közepébe vág: Korábban csak az érdekelt, mit szeretne hallani egy rajongó egy Boston CD-n. De a zenei érdeklődésem jóval szélesebb skálán mozog, mint ami a lemezeinken megmutatkozik. Most olyan albumot szerettem volna készíteni, ami határozottan Boston, de nem a 70-es évek rockzenéje. Így is lett, több dalon is megfigyelhetjük a banda jellegzetességeit: Scholz fájdalmas gitárját, Bred Delp tenor énekét. Azonban az újítások sem elhanyagolhatóak. Szerződtettek egy női énekest (Kimberley Dahme), és helyenként Scholz is dalra fakad, sőt egyik dalukban még magasan fejlett társadalmi felelősségtudatának is hangot ad.
Szintén újdonság, hogy az album címadó dalát a megjelenés előtt már közzétették az Interneten. Mindezt méghozzá a Downers Revenge álnéven tették, ki tudja milyen megfontolásból. A Corporate America című szám egyébként az óriásvállalatokat bírálja, amik a pénzt és a hatalmat fontosabbnak tartják az embereknél és a környezetnél. A Boston így akart üzenni a főiskolás diákoknak, ez sikerült is, a szám első lett az MP3.com progresszív rock listáján.
Szerintem ők [az egyetemisták] a jövő reménységei, ha eljön majd a fontos társadalmi változások ideje. jelentette ki a vegetáriánus Scholz, aki harcos állatvédő és a családon belüli erőszak elleni küzdelem jeles képviselője. Vannak emberek, akiket fel kell ráznunk fásultságukból, én hozzájuk szólok.
Korábban Scholz sohasem propagálta a nézeteit az együttes zenéjében, így kijelentései még a rajongókat is (kellemes) meglepetésként érték. A megváltozott stílus új megközelítést tett szükségessé a dalszerzésben. Scholz-nál általában a zene születik meg először, majd ehhez írja meg megfelelő hangulatú szöveget. Ezúttal fordítva cselekedett. Sajnos a multikat bíráló szövegeket sokan az Enron és WorldCom óriáscégek balhéihoz kötik, pedig azok jóval korábban születtek. Ezen kívül Scholz több mint tíz éves jogi hercehurcába bonyolódott régi kiadójával, az Epic-kel, de állítása szerint ez sem játszott szerepet a véleménye kialakításában. Az én gondjaim bolhacsípések ahhoz képest, amit a cégek az elmúlt évtizedekben összehoztak. Környezetszennyezés, rákos megbetegedések, őserdőirtás, globális felmelegedés, kihaló fajok, lyukak az ózonrétegen.
A Corporate America album 4 és fél éve készül, és 8 évvel követi az együttes előző, sorrendben 4. lemezét. A korong a 200-as Billboard lista 42 helyén nyitott, 60 ezres eddigi eladási példányszámmal.
A Boston egyébként szinte példa nélkül álló bemutatkozásának köszönheti óriási hírnevét. Az együttes nevét viselő első album 1976-ban robbant a lemezboltokban és egy évtizedig ez volt Minden idő legnagyobb példányszámban eladott debütáló lemeze. Két évvel később új albumot adtak, ki, de ezután olyannyira lelassultak, hogy a következő korongokat 8 éves szünetekkel jelentették meg. Ez egyrészt Scholz jogi vitáinak másrészt az együttes tökéletességre való törekvésének tudható be. Scholz igazság szerint szereti minden lehetséges nézőpontból megtekinteni alkotásait. A még mindig Boston egyik külvárosában lakó, 55 éves sztár így beszélt erről: Rengeteg ötlettel megyek le a stúdióba. Elkészítem az egyes dalok különböző változatait, majd később meghallgatom őket. Ha valami nem tetszik, elölről kezdem. Fájdalmas dolog, de ez számomra az alkotás egyetlen módja.
Az új lemez nyitódalában Scholz is énekel egy keveset, s a kilencvenes évek elején feltűnt rockbandák énekeseit jelölte meg inspirációként, akik szerinte: Lehet, hogy technikailag nem a legképzettebbek, de sok érzelemmel és őszintén adják magukat.
Végezetül ejtsünk pár szót Kimberley Dahme-ról, az újonnan szerzett énekesnőről. Scholz már évek óta hasztalan keresett egy női hangot, míg meg nem látta Dahme-t egy bostoni bárban. Rögtön tudta, hogy ő az, akire szüksége van.
Tom Scholz mindemellett vén fejjel, - úgy öt évvel ezelőtt - műkorcsolyázni kezdett, bár saját bevallása szerint ugrásain még sok csiszolnivaló akad, de nem hagy fel a gyakorlással, és biztos eléri majd a célját, még ha újabb nyolc évébe telik is.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.