Az 1971 nyarán tisztázatlan körülmények között Párizsból eltűnt költő-énekes Morrisonnak nem ez volt az első színpadi botránya: a Doorst már kezdő zenekar korában is több ízben kirúgták a különböző Los Angeles-i klubokból, éppen frontemberük nem mindig szalonképes viselkedése miatt. Igaz azonban az is, hogy amikor egy évvel korábban a The End című dal Oedipus-komplexusról szóló szakaszában Jim túllépte az amerikai közízlés határait és emiatt örökre kitiltották őket a Whiskey-A-Go-Go klubból, ez a botrány kapóra jött az Elektra lemezkiadónak, amely éppen egy ilyen sokkoló zenekart akart szerződtetni az akkor dívó "béke, virág, szerelem" irányzat ellensúlyozására.
Már 1967-ben történt, hogy Ed Sullivan nevezetes zenés show-jában a konferanszié kifejezett kérése ellenére sem törölte Jim a szövegből a nyílt erotikus utalásokat az élő adásban. Sullivan ugyan megígérte, hogy hozzá a lábukat nem teszik be többé az "Ajtók", de két évvel később meggondolta magát. És akkor jött New Haven - Morrison 24. születésnapján.
Az énekes, akin már akkor fürtökben lógtak a lányok, a koncert előtt az egyik rajongóval félrevonult az öltöző egyik mosdójába. Állítólag csak beszélgettek, végül is elképzelhető, mert a művelt, "normális" állapotában nagyon intelligens Jim nemcsak szexuális tárgynak tekintette a női nemet. Egy, a koncertre kivezényelt rendőrnek azonban ez az édes kettes nem tetszett, és amikor felszólítására az énekes azzal válaszolt, hogy "kopjon le", a zsaru lefújta az énekest könnygázspray-vel. Persze Morrisont nem olyan fából faragták, aki az ilyet szó nélkül hagyja, és a koncert elején elmesélte a történetet a késés miatt amúgy is feltüzelt közönségnek.
Elszabadult a pokol, ráadásul Jim még fokozta is a hangulatot: odanyújtotta a mikrofont az ellene "intézkedő" rendőrnek, hogy mondja el a véleményét. Morrisont hamarosan úgy vonszolták le a színpadról, és az éjjelt egy helyi őrszobán töltötte. Végül óvadék ellenében szabadon bocsátották - a menedzser Jim gázsijából vonta le. Innentől kezdve azonban Morrison a hatóságok "fekete báránya" lett, persze nem véletlenül: többször előállították nyilvános helyen történt részeg botrányokozás miatt, vagy azért, mert a repülőutakon molesztálta a stewardesseket.
A mélypont 1969. március 1-én, Miamiben következett be, amikor a teljes magánéleti és alkotói válságban lévő Morrison előbb szidalmazni kezdte a közönséget, majd állítólag elővette nemi szervét, - ez utóbbi cselekedetét soha nem tudták hitelt érdemlően bebizonyítani, védői szerint a vád képviselői "ezt akarták láttatni" - és a közrend ellen hergelte a nézőket. Közel egy évig húzódó per után 8 hónapi kényszermunkára ítélték. A fellebbviteli tárgyalás előtt azonban örökre nyoma veszett.
Az FBI-nál feltehetően ma is megvannak még a Morrison-akták, a jelentések New Havenből, Miamiből és máshonnan. Az emberileg sokszor elviselhetetlen, de karizmatikus színpadi személyiséget, az eredeti tehetségű költőt és énekest azonban "nem ezért szeretik" ma is milliók világszerte
Már az 50-es években is előfordult az Egyesült Államokban, hogy a pop és a rock korai csillagai hosszabb-rövidebb ideig a rendőrség vendégszeretetét élvezték. Ahhoz azonban Jim Morrisonnak kellett feltűnnie, hogy valakit egyenesen a színpadról vezessenek el megbilincselve. Harmincöt éve, 1967. december 8-án este a Connecticut állambeli New Havenben került sor erre a "történelmi eseményre".
Tetszett a cikk?



